Ha csak a válogatottsági számokon múlik, akkor legalább a második helyre jó lesz a Mészöly Kálmán és Nyilasi Tibor vezette magyar válogatott

Szerda este a világranglista 73. helyezettje, a sehol sem jegyzett Észtország Budapesten, az Üllői úton 10-ra legyőzte Magyarországot.

Miközben szirénázó mentőautók szlalomoztak a zsúfolt budapesti utcákon a hirtelen jött melegtől térdre rogyott betegekhez, idősekhez és fiatalokhoz, addig a magyar válogatott ugyanekkor csendben készülődött az évzáróra. Nem ünnepi vacsora, vagy valamiféle elegáns bankett volt ez...

Király Gábor egy szép védéssel nyitott, utána  mint Micimackónak  semmi dolga nem akadt&

Noha negyedórával a kezdés előtt a hangosbeszélő által bemutatott magyar futballistáknak szólt a taps, az elismerés éppúgy járt a lelátón felbukkanó szurkolóknak, mivel egyik televíziós csatorna sem vállalta fel a közvetítés kockázatát...

A búcsúmérkőzések sajátossága, hogy az idő előrehaladtával szívesen emlékszünk vissza rájuk. Minden bizonnyal ez lesz a Csepelen rendezett Észtország elleni U21-es találkozónak is a sorsa, ám az is valószínű, hogy a szerdai kilencven perc nem a hangulata miatt marad meg a futballistákban és a vezetőkben. Szándékosan nem nézőket említettünk, ugyanis a stadionban alig akadt szurkoló.

Csaknem öt hónapja dolgozik Bicskei Bertalan Egyiptomban, az Al-Maszri csapatánál. A korábbi magyar szövetségi kapitányra fiatal játékosokat bízott a vezetőség, és ennek megfelelően a generációváltáson átesett együttes irányítói a bajnokság előtt a biztos bentmaradást tűzték ki célul.

Ennyi elfogultság talán belefér: a vasárnapi Képes Sport All Stars Európa-kupán pályára lépő hat, kétségkívül jeles nemzeti együttes közül a legerősebb kispaddal alighanem a házigazdák válogatottja büszkélkedhet.

Az észt csapat rutinos, egyben legismertebb játékosa Mart Poom, aki az angol Division One-ban szereplő Sunderland kapusa. A 31 éves játékos, az első Angliában profiskodó észt futballista.

1969. december 7-én ezer néző tekintette meg a HonvédFerencváros bajnoki mérkőzést a Népstadionban. Igaz, hogy kétdunyhányi mennyiségű hó borította nemcsak a pályát, hanem a nézőteret is, ám az akkoriban megdöbbentőnek számító érdektelenséget nem az idő okozta.