Pedig minden olyan álomszerűen indult… A legjobb harminckettő között mindhárom magyar versenyző vette az akadályt – volt, aki a kelleténél is simábban –, aztán a következő után már csak Knapek Edina maradt állva. Ő sem sokáig: a negyeddöntőben lesöpörte őt a pástról az olimpiai bajnoki cím védője, az olasz Valentina Vezzali. A Honvéd vívónője szerint ez nem ok a szomorkodásra.

Férfi száz méter mellen nem a japán Kitadzsima Koszuke volt a legnagyobb esélyes a pekingi olimpián, ám ő mit sem törődött a szakemberek véleményével. Előre eltervezte a finálét, megálmodta az időeredményét, és a döntő végén boldogan konstatálhatta: minden úgy alakult, ahogyan elképzelte.

Előbb elvesztette, majd az utolsó másodpercben döntetlenre mentette a korábban már megnyertnek hitt meccsét női válogatottunk. A végén nehéz volt eldönteni, a magyar vagy a brazil lányok öröme volt-e nagyobb. Hogy ez a pont menynyit ér? Ma még nem lehet megmondani. Ezzel is magyarázható, hogy a fél csapat mosolygott, a másik pedig boszszankodott a mérkőzés után.