Aki látta, talán egy életre megőrzi emlékezetében ezt a 224 percet, aki meg nem, nos, annak elöljáróban annyit: a látványos, amolyan ortodox teniszt játszó orosz bombázó, illetve a már a nyolcvanas években villogó, a következő évtizedben "kiterebélyesedő", de igazából csak a XXI. században csúcsra érő, 33 esztendős amerikai főszereplésével minden idők egyik legszínvonalasabb és legizgalmasabb csatájáról maradtak le.

Az utóbbi években  sajnos vagy nem sajnos, ki-ki döntse el  megszokhattuk, hogy az Australian Openen mindig akad valaki, aki általános megdöbbenésre egészen messzire jut férfi egyesben.

Lássuk be, a színvonal nem verdeste az eget, a mai női tenisz stílusát alapul véve nem volt több kétszettes lötyögésnél, ám a végeredmény szempontjából ez igazából nem számít, különösen, ha megkérdeznénk efelől magát az érintettet, Patty Schnydert.

Bosszankodtak egy sort az ausztrálok a csonka játéknap okán  és bosszankodtunk mi is, még akkor is, ha sok értelme nincs a mi lett volna, ha kezdetű mondatoknak. De akkor is. Ha ugyanis a Mandula Petrával ádáz csatát vívó, a sorsdöntő játszmát 12:10-re megnyerő Kapros Anikó valahogy regenerálódott volna a kolumbiai Fabiola Zuluaga elleni nyolcaddöntőre, és nyer, most azért izgulhatnánk, hogy megállja a helyét az elődöntőben a világelső Justine Henin-Hardenne-nel szemben, akit mellesleg egy ízben (2002, Roland Garros) már megvert.