Légiósok: Nem feküdt a játék a Barcánál, el akartam jönni – Tajti

Mint ismert,Tajti Mátyás 2014-ben szerződött a Barcelonához, amelynek akadémiáján, a La Masíán pallérozódott két éven keresztül. A magyar tehetség 2016 nyarán azonban távozott a gránátvörös-kékektől.

„A társaságot sem élveztem annyira Katalóniában, és az ottani futball sem igazán feküdt nekem. Nem volt annyi szabadságom a pályán, mint amennyire, úgy érzem, szükségem van – mesélt Tajti Mátyás a Barcelonából való távozásának okairól. – Folyamatosan egy-két érintővel kellett játszani, ami rendben is lett volna, de a labdavezetések például nem fértek bele. Ezen kívül a pályán a mozgásteremet is eléggé korlátozták. A Málagában lényegesen több a terem. Itt a mentalitás is teljesen más, Andalúziában sokkal vidámabbak és szenvedélyesebbek az emberek. Jóval lazábban veszik a dolgokat, mint Katalóniában."

„A pályán persze nincs pardon, a futballt nagyon komolyan veszik, sőt, mondhatjuk, hogy errefelé sokkal keményebb a játék. A drukkerek is sokkal vérmesebbek. Amikor először kimentem egy Barcelona-összecsapásra, azt hittem, színházban vagyok. Csöndben ültek az emberek, ha szép dolog volt, tapsoltak, de ennyi. Itt viszont szurkolnak rendesen.”

Tajti elmondta, egyáltalán nem bánta meg, hogy klubot váltott.

„Egyáltalán nem bántam meg. Mint említettem, el akartam jönni Barcelonából, itt lényegesen többet játszom, vezetjük a bajnokságot, tizennégy meccsen jutottam szóhoz, ebből tizenegyszer voltam kezdő. Emellett lehetőséget kaptam az ificsapatban, valamint számítottak rám az ifjúsági Bajnokok Ligájában is. Az első félévben alapember voltam, remélem, tavasszal is az leszek. Itt a B-csapatnál mindenki szeme előtt az lebeg, hogy bekerüljön a »nagyok« közé, én is azon dolgozom nap mint nap, hogy egyszer a spanyol élvonalban szerepelhessek.”

Tajti januárban egy napig a Málaga felnőttcsapatával is edzhetett.

„Természetesen nagyon örültem, ugyanakkor izgultam is, hogy milyen lesz, hiszen ilyen szintű labdarúgókkal még soha nem edzettem. Ahogy beléptem az öltözőbe, láttam, mekkora tiszteletük van ezeknek a játékosoknak. Profik, kőkeményen edzenek a pályán, a konditeremben, mindenhol. Mindegyiküknek nagyon komoly karaktere van, a nagycsapatba csak olyanok kerülhetnek be, akik mentálisan nagyon erősek. Ignacio Camacho hozzáállása különösen tetszik, olyan, mint egy bika, ő a szellemi vezér.”