Francesca nevet – Sinkovics Gábor jegyzete

Az élet Cristiano Ronaldo után.

Egy mondat, amely a következő hetekben, hónapokban gyakran elhangzik majd. Ami eddig csak rosszkedvre hangoló hír, utópisztikus jövőkép volt a Real Madrid híveinek, az szerda estétől nagyon is valóságos. Kedvenc csapatuk immár a portugál támadó nélkül lépett pályára az európai Szuperkupa-mérkőzésen, s az eredmény közismert, az Atlético jobban futballozva, megérdemelten nyert 4–2-re. Madrid fehérben játszó művészei fejet hajtottak a piros-fehér-kékbe öltözött precíz iparosok előtt.

Lehet-e, szabad-e egyetlen mérkőzés után következtetéseket levonni? Jogos-e a kritika az új Real-trénerrel, Julen Lopeteguival kapcsolatban?

Kérdések, amelyekre majd az idő adja meg a választ. Ám az már most kijelenthető, a Real Madrid olyan Cristiano Ronaldo nélkül, mintha a Rolling Stones már úgy koncertezne, hogy közben Mick Jagger a vácdukai templomi kórusban énekel.

Hamis hangok jellemezték a királyi gárdát.

A klasszisok közül hiányzott az extraklasszis. Mert CR7 mindenáron győzni akarása, fanatizmusa, dinamizmusa, sebessége, motivációs képessége és vezérszerepe gyakran segítette át a holtponton a világ legsikeresebb futballcsapatát. S ha nem ment a Realnak, ha akadozott a gépezet, ha már türelmetlenül fütyült a Bernabéu közönsége, Ronaldo odaállt az ellenfél kapuja előtt tizennyolc méterre megítélt szabadrúgáshoz, látványosan felhúzta a klottgatyáját, hadd csodálják meg a combizmait, fújtatott, mint egy csataló, aztán zutty, becsavarta, betekerte a bal felsőbe a labdát. A „Ki pótolhatja őt?” kérdésre eddig rendre azt a választ kaptuk: majd a csapat. S valóban, Isco különleges képességű futballista, ha én a Fővárosi Sütőipar edzője lennék, arról álmodoznék, hogy ő szerepeljen a középpályán, mert bármire képes, kiflit rúgni, ütemben passzolni, védősort kicselezni. Gareth Bale lendülete is sikerre vihetné a Realt, Luka Modric Leonard Bernstein-szerű karmesteri játékáról nem is beszélve. Ám Cristiano Ronaldo közülük is kiemelkedett, és könnyen elképzelhető, hogy Florentino Pérez, a Real elnöke végzetes hibát követett el az elengedésével.

S nem a tallinni vereség miatt írom ezt.

A meccs után egyébként lefotózták az érthetően elégedett Atlético-sikertrénert, Diego Simeonét amint a kezében tartja gyönyörű kislányát, a nevető Francescát. S most röhöghet a markába az Atlético-, sőt a Barcelona-tábor is. A Realhoz mindig hű Marca hasábjain pedig jöhet az elemzés, a fehérek jelenéről és jövőjéről a következő címmel: „Az élet Cristiano Ronaldo után”.