Kivételes élmény – Thury Gábor jegyzete
Hát akkor el Clásico!
Van miről beszélni a spanyol Szuperkupában a Real Madrid ellen 3–2-es Barcelona-győzelmet hozó döntő kapcsán. A mérkőzés legjobbja, a két gólt szerző brazil Raphinha kicsit odaszúrt a madridi együttesnek, úgy fogalmazott, igazságtalan az eredmény, mert a Barca sokkal jobban játszott, mint a Real. Xabi Alonso, a fővárosiak edzője azzal piszkált vissza, hogy az idényben megszerezhető trófeák közül a Szuperkupa a legkevésbé fontos. Ám másnap útilaput kötöttek a királyiakat 2025 nyara óta irányító szakvezető talpára, s vélhetően nem azért, mert csapata a bajnokságban négypontos hátránnyal áll az örök vetélytárs mögött – éppen a lekicsinyelt trófea megnyerése lehetett volna az első kupasikere a madridiakkal, továbbá a Barcától kikapni több mint bűn – bármilyen sorozatban.
A rangadó felvezetésében Smahulya Ádám kollégám arról írt, idén legalább egy Barca–Real vár még ránk a Primera Divisiónban, és nem zárható ki, hogy a héroszok a budapesti Bajnokok Ligája-döntőben is találkoznak, bár ez azért nem vehető biztosra. A sportág népszerűsítése miatt, no és a globalizáció jegyében nem Spanyolországban, hanem Dzsiddában rendezték meg a mérkőzést – talán mondani sem kell, telt házzal. Ez a két csapat a világ minden pontján táblás ház előtt játszik, s azt mondom, a labdarúgást kedvelőknek élőben látniuk kell egy Clásicót. Tudom, nem olcsó mulatság, de ha másra nem, talán erre jó a globalizáció.
Magam 1992 szeptemberében ülhettem a Camp Nou lelátóján. Persze az eredményt sem felejtettem el, 2–1-re nyert a Barca, de ami kivételes élményt jelentett, hogy Kubala László vett a szárnyai alá. A hazaiak edzője, Johan Cruyff leste minden szavát, pedig ő sem akárki, de „Kuksi” nála is nagyobb legenda volt, a gránátvörös-kékek győztes gólját szerző Hriszto Sztoicskov pedig szinte remegve várta, megdicséri-e „Lászi”.
Kiváltságosként részt vehettem a klubvezetők meccs utáni protokolláris koccintásán, de nem a pezsgő bódított el, hanem a hangulat, ami az eseményt körülvette. A stadion dísztermében minden a hagyományra utalt, sugallta, múlt nélkül nincsen jövő.
A jó emberöltőnyi idővel ezelőtt történtek óta sajnos „Kuksi” már itt hagyott bennünket, akárcsak a nagy Johan, ám a körítés utánozhatatlan fílingje megmaradt bennem. Ha Clásicót látok, mindig ez jut eszembe. Mindenkinek kívánom, élje át.
Még úgy is kivételes élmény, hogy Xabi Alonso szerint a megszerezhető trófeák közül a Szuperkupa a legkevésbé fontos…
Irány Budapest! – Jakus Barnabás jegyzete
