Spurs - Villa

Fura, sőt megmagyarázhatatlan volt a múlt heti, vereséggel felérő döntetlenünk születésének módja. Úgy tűnt, mintha a csapat nem hinne abban, hogy van még keresnivalója idén a bajnokságban. Pedig még igencsak lenne miben reménykedni. Már múlt héten is írtam, hogy az Arse és a United ugyan végérvényesen magára talált így az utolsó fordulókra, azonban a City valami oknál fogva olyan kiábrándultan és kiábrándítóan focizik, hogy nem kell teljesen elrugaszkodnunk a valóságtól ahhoz, hogy felcsillanjon előttünk a negyedik hely megszerzésének esélye. A Burnley vendégeként bemutatott nagy semmit még inkább idegesítővé teszi, hogy Pardew megtette nekünk azt a szívességet, hogy még egyet rúgott Pellegriniékbe. Gondoljunk csak bele, hogy ha vertük volna Sean Dyche csapatát, akkor most öt pontra állnánk a világsokkékek mögött - és míg mi otthon meccselünk a Villával, ők az Old Traffordra mennek látogatóba... tehát elképzelhető lett volna, hogy mire a Lane-re érkeznek egy győzelmen belülre jövünk fel mögéjük. Így viszont még akkor is marad négy pont a különbség, ha minden jól megy, és megverjük a Villát, ők pedig vereséget szenvednek a szomszédban.

CSAPATHÍREK

Lloris sajnos továbbra is sérült, és csatlakozott hozzá Walker is. Vertonghen ma sem játszhat.

Vorm

Chiriches - Dier - Fazio - Rose

Bentaleb - Mason

Townsend - Eriksen - Chadli

Kane.

Szomorú, de jelenleg úgy tűnik a Bentaleb-Mason kettős a legjobb megoldás a középpálya közepére. Nem bántani akarom őket, de a vak is látja, hogy nem klasszisok. Jómunkásember mind a kettő, és kedvelem is őket, de jó lenne melléjük még egy-két ember. Paulinho engem a Burnley ellen meggyőzött, hogy ki kell adnunk az útját. Dembélé pedig nem tudom hol járkál mostanában, mert most a padra sem fért oda. Benne még bíznék. Ja, és gratula Yedlinnek, aki ma ott lesz a padon - ha jól mennek a dolgok, szerintem akár be is mutatkozhat a második félidőben.

Hatmeccses győzelmi és tizenhárom meccses veretlenségi szériában vagyunk a Villával szemben minden sorozatot figyelembe véve. Ez egyrészt eléggé szép a részünkről, másrészt híven tükrözi azt a tragikus mélyrepülést, amit a Villa Martin O'Neill távozása óta bemutat. Idén sem termett nekik sok babér, de legalább megszabadultak Paul Lamberttől, akit tavalyi üdvöskénk, az ifiből előléptetett Sherwood követett a birminghami trónon. Az eddigi működése se nem túl jó, se nem túl rossz - a bajnokságban három pont választja el a kieső zónától, ráadásul egy meccsel többet játszottak, mint a riválisok. Az FA-kupában viszont hasítanak, és én nagyon fogok nekik szorítani a Liverpool elleni elődöntőjükben.

Benteke egy laza hétközi mesterhármassal melegített a mai meccsre. A QPR ellen játszottak otthon 3-3-as ikszet - ami inkább rossz, mint jó eredmény. Talán kicsit meglátszik majd rajtuk a fáradtság, pláne úgy, hogy a mieink végiglötyögték a burnley-i kilencven percet. Muszáj nyerni, a Burnley elleni pontvesztés sem fért bele, úgyhogy a buszról már lemaradtunk, de hátha még utolérhetjük a következő megállónál, ha elég gyorsan sprintelünk. Ehhez ma valahogy - mindegy, hogy hogy - de meg kell szerezni a három pontot. Ha sikerül, akkor álmodozhatunk tovább még legalább egy hetet.

COME ON YOU SPUUUUURRRRRSSSSSS!!!!!!!