ALAPVONAL. Tokiónak számomra az az egyik legfőbb értéke, hogy azt hiszem, e téren szintet léptünk. Mert ennyi boldog magyar ezüst-, bronzérmest és mindenféle helyezettet most láttam először olimpián.

ALAPVONAL. A női póló húszéves olimpiai históriája óta áhított érem persze még így is elérhető. A csütörtöki teljesítmény szombatra nem mérvadó, ebben a műfajban gyökeres változások nem két nap, hanem két perc alatt mehetnek végbe.

ALAPVONAL. Két aranyérmesünk, Milák Kristóf és Szilágyi Áron a klasszikus és örök bajnok megtestesítője; ők soha nem lesznek puszta számok, rovátkák a dicsőségtáblán, nevüket és emléküket egy évszázad múltán is tisztelni fogják.

ALAPVONAL. A tokiói olimpia szerencsére legfontosabb elemében fog leginkább hasonlítani a korábbi játékokhoz: a versenyeket, a mérkőzéseket megrendezik, azokon a földkerekség legjobbjai küzdenek meg egymással, magukkal – és ezúttal a körülményekkel – a sportvilág legbecsesebb címeiért.

ALAPVONAL. Szentül hiszem, hogy minél nagyobb közösségért és minél emelkedettebb célokért, eszmékért küzd az ember, annál hatékonyabb és rejtettebb energiákat képes mozgósítani.

ALAPVONAL. Annak, hogy az aktuális generáció a legcsekélyebb kételyek és bizonytalanság nélkül dönti le az előttünk járt száz, kétszáz emberöltő számos alapnormáját, -értékét, legkevésbé a labdarúgásban kellene visszatükröződnie.

ALAPVONAL. A magyar futballba, legalábbis Marco Rossi kiválasztottjaiba, több évtizednyi bolyongás, tévelygés után visszatért a »gulyásgézák« szelleme, lelke. Ami hajdan, kevés kivételtől eltekintve, a legnagyobbakat is jellemezte.

ALAPVONAL. Miért mondanánk le eleve a bravúr lehetőségéről éppen az egyetlen csapatsportágban, amelyben Dávid egyszer azért legyőzheti Góliátot, és éppen az egyetlen viadalon, amelynek mi is házigazdái vagyunk?

„...és onnantól, hogy erre képesek lettünk, jöttek az igazi sikerek.”

ALAPVONAL. Hogy az 1950-es, 1960-as, 1970-es években nyugaton „kalandozó” magyar futballhősök dicsőségét miért vették el tőlük és tőlünk, még az „enyhülés” időszakában is, azt már ne is akarjuk megfejteni.

Sorozat a szezon végén visszavonuló, pályafutása utolsó mérkőzése előtt álló világklasszisról.

ALAPVONAL. „Ezért is vallom régóta, hogy a tizenegyes ugyan jobb és igazságosabb megoldás a pénzfeldobásnál, de semmiképpen sem humánusabb, és az ideálistól messze van. Mert nem azzal zárul, hogy valaki megdicsőül, hanem azzal, hogy valaki belerokkan.”

ALAPVONAL. Amelynek fő vonzereje, kincse a DVTK. Volt, akkor. Én is miatta, általa szerettem meg ezt a legalábbis hazai pályán mindig szenvedélyesen futballozó csapatot, a több tízezernyi, rajongásában és dühében is félelmetes szurkolót.

ALAPVONAL. A különféle sportesemények rendezői a jövő héttől a régóta várt lehetőség mellett váratlanul nagy felelősséget is a nyakukba vesznek.

ALAPVONAL. Remek programot kínál az NB I mai két mérkőzése: a Fradi–Újpest mellett Zalaegerszeg–Budafok kiesési – vagy inkább bennmaradási – rangadó. Aligha kétséges, hogy 2021. április 20-án, Magyarországon néhány ezer ember a futballból meríti a legnagyobb, talán az egyetlen örömét.

ALAPVONAL. Végezetül egy közös bátorítás, mindannyiunknak. „Kedves sportkedvelők, sportőrültek! Egy éve már, hogy kizökkent a világ a normális kerékvágásából, és az egyre kevesebb kapaszkodók egyike, ami még ahhoz és a régi életünkhöz köt minket: a sport.”

ALAPVONAL. A csütörtöki végkifejlet inkább a lengyelektől, azaz az erősebb féltől függött, San Marinóban minden kizárólag a mieinken múlik. Ezért azon ritka mérkőzések egyike következik, amelynek értékelésében tökéletesen egyet is érthetünk majd Béla bácsival.

ALAPVONAL. Most más a helyzet. Egyszerre lehet nagyon sokat nyerni és veszíteni. Ha a válogatott kijut Tokióba, nagy valószínűséggel továbblép a csoportjából, és ha a negyeddöntőben sikerrel jár, a magyar női kézilabdázás visszatér oda, ahová mindig is álmodtuk, képzeltük.

ALAPVONAL. Ennek az ügynek számomra sokkal nagyobb az elvi jelentősége, mint a gyakorlati. Előbbi ugyanis messze túlmutat a medencék világán, és azt a kérdést veti fel, sőt talán válaszolja is meg: mi legyen a sorsa annak, aki a közvélekedés szerint vét a saját sportága ellen?

ALAPVONAL. A futball­edzőség külön­leges hivatás, amely teljes elkötelezettséget és mély szaktudást igényel. Azt hiszem, a Ferencváros már nem lesz pontosan az Rebrov után, ami addig volt. Sőt, talán Rebrov sem lesz pontosan ugyanaz a Fradi után, aki addig volt.