ALAPVONAL. Izgatottan hallgatták a rádióban a kaposvári kórház betegei is, köztük a tizenegy évvel korábban egy közúti baleset okozta trauma miatt megnémult Pék János. Amikor Szepesi György közvetítésében a 72. percben odáig ért, hogy Turait felvágták a tizenhatoson belül, Pék úr önkéntelenül felkiáltott: Tizenegyes!

ALAPVONAL. A világvándorok világfutballjában persze legfeljebb egy-két játékost találni mindkét oldalon, aki ezt a száz éve íródó eposzt képes lenne így felfogni, átérezni, a hagyományok tisztelete és az életre szóló elköteleződés manapság már a szurkolótáborok sajátja. Ezért is külön elismerés jár az újpestieknek elképesztő ragaszkodásukért, azért, hogy még mindig nem hunyt ki a tűz, pedig már egy teljes generáció nőtt fel siker nélkül.

ALAPVONAL. A tavalyi Kazincbarcika elé én is oda helyeztem volna még egy sorompót, az osztályozót, a Honvéd és a Vasas biztosra vehető feljutásával ellenben semmi gondom. Még akkor sem, ha így tizenkettőből ötre nő a fővárosi csapatok száma.

ALAPVONAL. A nemzetközi versenysport túl komoly dolog ahhoz, hogy sportvezetőkre, sportdiplomatákra bízzák.

ALAPVONAL. A sport most sem lehet megosztó tényező. Akkor sem, ha éppen az országgyűlési választások mentén szakad ketté az ország. E hasábokon nem fogok senkit agitálni, győzködni, annyi azonban engedtessék meg, hogy a sportnapilap publicistájaként, két versenysportoló lány apjaként – nem ma, hanem időtől függetlenül – a magyar sport és sportolók mellett álljak.

ALAPVONAL. Ha valahol, hát a Franzstadtban tudják, hogy ilyen helyzetekben egy villanás az élet. Minden és semmi között egy csatár sziporkája vagy elpackázott ziccere, egy kapus földöntúli bravúrja vagy benyelt potyája dönt.

ALAPVONAL. Az igazán sokkoló az, hogy nekünk se így, se úgy nem jutna hely a kiválasztottak között. Nekünk mindenképpen savanyú a szőlő, én is ezért szórakozom Új-Kaledóniával, és káröröm helyett szánom az íreket. Kell-e mondani, hogy mi 1986-tól fogva hiányzunk, monoton, a változatosságot csupán az jelenti, hogy kezdetben a 24, majd a 32, idén pedig a 48 közé nem sikerült befurakodnunk.

ALAPVONAL. Mindent végiggondolva, ebben a bragai 0–4-ben sincs semmi rendkívüli. Abban már inkább van, hogy az El-alapszakasz első hét fordulóját veretlenül vívta meg  a Ferencváros.

ALAPVONAL. A futball Magyarországon – ahogyan olykor becéztük, Futbóliában, ebben a focialista országban – mindig is a legteljesebb közügy volt.

ALAPVONAL. A – két szomorú kivétellel – ma is köztünk élő ezüstérmesek példája számos egyéb lecke mellett azt is üzeni az utódoknak, mit jelent, mennyit ér a magyar válogatott meze és a győzelem tudománya.

ALAPVONAL. Ők is a bőrükön érezték a történelmi pillanatot, Baróti Lajos szövetségi kapitány utóbb úgy fogalmazott, ez a meccs mindenről szólt, csak a futballról nem. A nézőtéren számos, a diktatúra elől külföldre menekült honfitárs foglalt helyet, és Nagy Imre kivégzése miatt nagy részük magyarul szurkolt a magyar csapat ellen. Hátborzongató ellentmondás.

ALAPVONAL. A válogatott és az azt övező szövetségi burok ugyanis nem azonos a magyar futballal. Szerencsére van kibe, mibe kapaszkodni. A nagy egészből így nem kellett, nem is lehet kiszeretni.

ALAPVONAL. Wayne Rooney mintha az én véleményemet fogalmazta volna meg Illetről: »Már megőrjít. Carrickről és a Man. Unitedről beszélünk, sorozatban az ötödik meccsüket próbálják megnyerni, és az egész arról szól, hogy ez a srác levágatja a haját. Fogadok, hogy teljesen összetörne, ha a United nyerne, mert hirtelen jelentéktelenné válna.«

ALAPVONAL. A görögök ellen a kiállítások aránya 11–5, a kontrafaultoké 11–3 volt oda, azaz e két kulcselemben 22–8-as hátrányt szenvedtünk. A tévén keresztül végképp bajos megítélni, ebben mekkora szerepe volt a partról fújó ellenszélnek és mekkora centereink, valamint az ellenfél centerei elleni védekezésünk időnként nem „Eb-kompatibilis” kézitusáinak, de ezt az elemzést el kell végezni.

ALAPVONAL. Két arcátlan fújás, nálunk, de nem ám nekünk, hanem éppenséggel ellenünk. A fülemben csengenek az egyik európai sportági szövetség középvezetőjének szavai; azt a közvélekedést osztotta meg velünk, hogy mi, magyarok olyan jó fejek vagyunk, amiért mindent megrendezünk, és sohasem kérünk semmit cserébe. Eszerint mások kérnek.

ALAPVONAL A különféle nyelvújítási törekvések során felvetődött javaslatokról úgysem az adott pillanat és az alkotó ítél, hanem az utókor.

ALAPVONAL. Akik ma peckesen járkálnak mindenféle medencéink partján játékosként, vezetőként, szurkolóként, jó, ha tudják, hogy nemesi rangjukat örökségüknek köszönhetik, amelyet 1926-ban, egy évszázaddal ezelőtt alapozták meg a dicső elődök. Mint fentebb említettük, nagyjából negyven esztendőn át tartott az egyeduralom, onnantól már más sportág lett a póló egészen más élmezőnnyel.

ALAPVONAL. Miként nem számíthatott az az egyszeri, egyébként kiváló ferencvárosi játékos sem, aki a zuhanyból kilépve, afféle lábtörlőként használva azt, ráállt a saját mezére. A fentiekben is említett Dalnoki Jenő ekkor már edzőként ténykedett az Üllői úton, és ennek láttán valósággal lelökte a »vétkest« a dresszről, fennkölt kiselőadást rögtönzött annak szentségéről, és egyes híresztelések szerint meg is csókolta azt.

ALAPVONAL. Tisztelettel kérek mindenkit, a legszélesebb látókörű sportvezetőktől, edzőktől, a legkiválóbb sportolóinkon, bálványainkon át a legbeszűkültebb, legindulatosabb, legmegkeseredettebb kommentelőkig, fogadják el, senkinek sem akarunk rosszat, nincs az egészben semmi sandaság.

ALAPVONAL. Kimondatott, hogy a játékosok hosszabb pihenőt igényelnek a regenerálódáshoz, így hatvan órán belül egyetlen csapat sem kötelezhető két mérkőzésre.