Hazatért a magyar téli olimpiai csapat Olaszországból

16 magyar sportoló képviselte a piros-fehér-zöld színeket a Milánóban és az Olasz-Alpokban megrendezett téli olimpián. Az előző két olimpia történelmi sikereit nem sikerült megismételni, a mindkét eddigi „téli aranyérmünkben” elévülhetetlen érdemeket szerző, édesanyjuk révén magyar Liu testvérek, Shaolin Sándor és Shaoang már kínai színekben készültek 2026-ra. Közülük meglepetésre csak Shaoang jutott ki az olimpiára, de nem tudta megvédeni a címét 500 méteren, a váltóban pedig utolsó emberként pont ő vállalta túl magát, ami Kína döntőbe jutásába került.

Alapesetben a sportág így sem maradt volna magyar testvérpár nélkül, azonban az Európa-bajnok Jászapáti Petra és öccse, Péter sérülés miatt nem tudott a többiek segítségére lenni. Mivel világklasszis nélkül maradt a magyar csapat, így a pontszerző helyet inkább a férfi és a mixváltóinktól várhattuk, mint egyéniben, azonban mindkét egységünk a 8. helyen végzett. A Dél-Koreából honosított Moon Wonjun sem tudta „átütni a falat”, az 500 méter negyeddöntője például csak két lépésen át tartott neki, mert kiugrott a rajtból.

A rövid pályás gyorskorcsolyázók 2002 óta először maradtak 1–6. helyezés nélkül, ahhoz, hogy 2030-ra megújuljon a csapat, az olyan fiatal tehetségek, mint amilyen Somodi Maja és Végi Diána Laura tehetnek a legtöbbet. A „nagypályás” gyorskorcsolyában a szintén dél-koreai felmenőkkel rendelkező Kim Minseokban bízhattunk, de saját bevallása szerint is elrontotta a felkészülését, ezért egy 7. és egy 11. helyet tudott kihozni magából Milánóban.

Szintén a divat olasz fővárosában csupán néhány pont kellett volna az éremhez a végül 4. helyen záró Pavlova Maria, Sviatchenko Alexei műkorcsolyapárosnak. Az orosz származású duó a szakértők szerint tökéletesen végrehajtotta mindkét programját, azonban a technikai elemeinek a nehézsége kevés volt a dobogósok által bemutatotthoz képest. A 16 magyar sportolóból heten is a csodálatos Alpokban mutathatták meg a tudásukat, alpesisíben, sífutásban és hódeszkában is volt kinek szurkolni.

A csapat nagy része hétfőn tért vissza Budapestre és szinte mindannyian ott voltak a délutáni sajtóeseményen, ahol az újonnan szerzett életre szóló élményeikről beszéltek.

„Elképesztő élmény volt, leírhatatlan, sok tapasztalatot tudtunk nyerni – mondta a rövid pályás gyorskorcsolyázó Végi Diána Laura. – Az ezer méter ment a legjobban, de mindegyik távba beleadtam a maximumot, sokat tanultam a futamokból már csak az előzések terén is. Négy év múlva még felszabadultabban tudok korcsolyázni, bár az első napot leszámítva ez már most is sikerült.”

A hódeszkások krosszversenyében a 32. helyen végző Brunner Blanca az utolsó utáni pillanatban tudta meg, hogy olimpikon lesz. A fiatal snowboardosnak szinte nem is volt ideje felfogni, hogy itt lehet, máris oda kellett állnia a rajtba Livignóban. Hatalmas energiát adott neki, hogy négy év múlva a Francia-Alpokban is ott lehessen.

„Megtiszteltetés, hogy Magyarországért versenyezhettem az olimpián, köszönet érte mindenkinek, aki segített benne. Ez volt a harmadik olimpiám, az előző kettőn három érmet is szereztem, ugyanez most nem sikerült, amiért csalódott vagyok” – mondta Kim Minseok.

„Most én nagyon örülök, ez fantasztikus, és fáradt vagyok” – ezt már műkorcsolyapárosunk férfitagja, Sviatchenko Alexei mondta, akinek a magyar nyelvtudása idővel még jobb lehet, és párjával, Pavlova Mariával bízik benne, hogy 2030-ban meg tudják tenni a következő lépést az éremhez.

A XXVI. téli olimpiai játékokra 2030. február 1. és 17. között kerül sor, az Alpok franciaországi hegyein és völgyeiben.

Gyulay Zsolt: „Súlyozni kell és a hangsúlyt a jeges sportágakra tenni”

– Mennyire elégedett a magyar csapat szereplésével a mögöttünk hagyott két és fél hétben? – Abból a szempontól, hogy mindenki közel a maximumát hozta, ami egy olimpián elvárható, összességében elégedett vagyok. Hogy ez milyen eredményre volt elég, ez a realitás. Ettől függetlenül a csapat minden tagjának a hozzáállásával is elégedett vagyok. – Kell-e máshogyan hozzáállnunk egy téli olimpia értékeléséhez, mint egy nyáriéhoz? – Az ötszáznegyven érmünkből tízet szereztünk a téli olimpián, nem vagyunk hagyományos téli olimpiai nemzet, így máshogy állunk hozzá. Tíz érmet azért már nyertünk, most megvolt a huszadik pontszerzésünk, ez is jó dolog, ráadásul 1924 óta folyamatosan ott vagyunk, ami szintén nagy eredmény. – Beváltották a hozzájuk fűzött reményeket a honosított sportolók? – Szerintem maximálisan, de a szakmai elemzés nem a Magyar Olimpiai Bizottság, hanem a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség reszortja. Inspiráló az a szereplés, amivel a műkorcsolyapárosunk előállt, de gyorskorcsolyában Kim Minseok is az élmezőnyben volt. Fiatal csapatunk van rövid pályán, Moon Wonjun jelenléte szintén húzhatja őket felfelé. – Mi kellene ahhoz a havas sportokban, hogy felzárkózzunk, ha nem is az élmezőnyhöz, de a középmezőny elejéhez? – Akik a havas sportokban szerepelnek, mind-mind családi finanszírozásban, szülői segítséggel érik el az eredményeket. Nagyon nehéz a hazai körülmények között odaérni, kevés esélyt látok a nagy előre lépésre, az élmezőnyt nem lehet utolérni. Vannak olyan téli és nyári sportágak is, amikben ki kell mondani, hogy nincs esélyünk. – Mire lehet elég négy év a téli sportok felzárkóztatásában? Valójában mennyire célja ez a MOB-nak? – Súlyozni kell és a hangsúlyt a jeges sportágakra tenni, azokban van esélyünk. Ha tudjuk növelni a jégfelületet és a jégkorong is úgy fejlődik Magyarországon, ahogyan az elmúlt időszakban, akkor a női válogatott kijuthat az olimpiára. Ha lenne a hosszú távú, nagypályás korcsolyára alkalmas jégpályánk, illetve még több jégfelülete lenne a rövidpályás gyorskorcsolyázóknak, akkor nagyot tudnánk fejlődni.