A sítanulás állomásai (2.)

A két cikk tartalma:
1. A sítanulás speciális vonásai
2. Az alapok megtanulása
3. Felkészülés a változó körülményekre
4. Felkészülés nehezebb körülményekre
5. Mit kínálunk a haladóknak?
6. Mit tanulhatnak még azok a síelők, akik jól fejlett alapokkal rendelkeznek?
1. A sítanulás speciális vonásai
2. Az alapok megtanulása
3. Felkészülés a változó körülményekre
4. Felkészülés nehezebb körülményekre
5. Mit kínálunk a haladóknak?
6. Mit tanulhatnak még azok a síelők, akik jól fejlett alapokkal rendelkeznek?


4. Felkészülés nehezebb körülményekre (4-5 nap, kb. a harmadik sítábor ideje)
Mozgásanyag: Az előző évi beidegződések felelevenítése után megismerkedünk a rövid és hosszú, a széles és nyújtott ívekkel. Megértjük a fékező és a gyorsító kanyar közti különbséget, gyakoroljuk a körülményekhez alkalmazkodva kihasználni ezek előnyeit. A rövid kanyaroknál elhagyjuk a hóeketartást és "segítségül hívjuk" a "föl-le" tehermentesítést, valamint a "völgytámasz" nevű lépőlendületet.

A gyakorlás eredménye: Tovább fejlődik a lécbiztonság és a símozgás is tovább épül: a "tehermentesítés" ritmust, dinamikát tesz a kanyarokhoz, a "völgytámasz lépőlendület" pedig újabb elem a hepehupák legyőzéséhez.

Terep: Középnehéz gyakorlópálya mind hosszabb, nehezebb körülményekkel.


5. Mit kínálunk a haladóknak
A símozgás természetesen tovább is fejleszthető. "Szeretnék szebben kanyarogni, leszokni egy-két rossz beidegződésről, és egészen meredeken, sőt szűzhóban is szeretnék ritmikusan kanyarogni!" Ezek a gyakori haladó kívánságok. Nos, röviden: haladó szinteken sok év gyakorlása után teljesülhetnek ezek a vágyak. Sokat le lehet azért "faragni" ebből az időből. Sajnos, ilyenkor sem tudunk pusztán tanácsokkal segíteni: akik már kialakult sítudással jönnek hozzánk, sok év beidegződéseivel rendelkeznek. Ezek szerencsés esetben "egyenes úton" további mozgás-tapasztalatokhoz segítik a gazdájukat, kevésbé szerencsés esetben a beidegződések egy része nehezíti a továbblépést.
Ezért a haladók oktatásánál először igyekszünk közösen meghatározni, milyen pótolnivalóktól várhatjuk, hogy felgyorsul a fejlődés. Leggyakrabban a térd előredöntése és oldalra billentése, a két kéz összhangja, vagy a tehermentesítés szokott pótlásra szorulni, esetleg a felsőtest, vagy a csípő nemkívánatos beidegződései elrontják a síelés esztétikumát. (Zárójelben jegyzem meg, sok olyan haladó síelőt látok, akik – alapdolog – a sebességszabályozást hanyagolják, ami szintén nem kedvez a mozgásfejlődésnek.)

Sajnos a haladóktól bármiféle célú mozgásfejlesztés nagy önuralmat igényel, hiszen az új mozgásérzések kitapasztalásához új mozgáselemekre van szükség, ami lépcsőzetes gyakorlást feltételez. Ez azt jelenti, hogy adott gyakorlási szakaszokban a síelő sóvárogva nézi a liftezőket és kénytelen nélkülözni a száguldozást. Sajnos még azt sem igérhetjük, hogy egy két óra alatt túl tud lenni az ilyen "megpróbáltatásokon", minden napra jut belőle... (Azért szokott lenni liftes gyakorlás és szabadsíelés is.)


6. Mit tanulhatnak még azok a síelők, akik jól fejlett alapokkal rendelkeznek
Mit értek fejlett alapokon? Ha a símozgásban már beidegződésszerűen "összeállt" a térd előre döntése és oldalra billentése, a térd csavaró kanyarító mozdulata, a test föl-le mozgása, és a két láb közötti "munkamegosztás" a megfelelő kéztartással és botszúrásokkal persze. Tehát ha mindezek az elemek egymással szinkronban tudnak működni, és a sípálya adottságaihoz is megfelelő arányban tudnak alkalmazkodni, akkor érdemes ráhajtani a "nagypuklis" technikákra, a szűzhavas mozgásra, a jeges részeken való kanyarokra, és a versenypályában használatos "tér és sebességnyerő" lépő és kanyarodó technikákra. Ez persze csak leírva ilyen rövid, alapos begyakorlásuk jó néhány sítábort kitölthet.


Forrás: www.sielok.hu