Kikapcsolódásként Diótörő

A hat előadás mellett – december 20–21, valamint 27–30 – persze a kötelező, original és szabadon választott programokat sem hanyagolhatja el, hiszen év elején három világversenyen is indul: a junior-vb mellett ugyanis a felnőtt-vb-n és Eb-n is ott lesz a mezőnyben.
– A zsúfolt programjukba hogyan fér bele a Diótörő előadása?
– Szinte kikapcsolódásként hat – mondja Hoffmann Nóra. – A darab elején és végén van egy-egy számunk, amit elég gyorsan összeraktunk, és tényleg nagyon élvezzük a szereplést.
– Azt hinné az ember, hogy Malmő után örülnének egy kis pihenőnek.
– Annyira feldobott bennünket a győzelem, hogy most visz a lendület. Különben is, ha juniorvébét akarunk nyerni, márpedig nagyon, de nagyon akarunk, akkor nem lehet lazítani.
– Eszerint a három világverseny közül a korosztályos lesz a leghangsúlyosabb?
– Igen, hiszen utolsó éves juniorok vagyunk, így nem lesz több lehetőségünk vébét nyerni. Azért a hazai felnőtt Európa-bajnokság is nagyon fontos, ott szintén jó lenne emlékezeteset alakítani.
– Helyezésben kifejezve?
– Egy tizedik hellyel lennénk igazán boldogok. Nem könnyű feladat, hiszen egész évben a juniorok között korcsolyázunk, és ugyan ismernek a felnőtt pontozók, mégis más, hogy csak a világversenyeken látnak bennünket viszont.
– Harminckét induló pár közül nem is olyan szerény cél a tizedik hely környéke.
– Soknak tűnik ez a harminckettő, majd meglátjuk, eljön-e mind.
– A Grand Prix-döntőbeli győzelmük magától értetődő volt?
– Úgy mentünk oda, hogy nyerünk. Aztán az edzés nem sikerült valami fényesen, nem szoktuk meg eléggé a jeget. A bírókban is benne maradt a bizonytalanságunk, mert a kötelező tánc után a második helyre tettek bennünket. Erre aztán egy csapásra összekaptuk magunkat, és onnantól már tényleg magától értetődő volt az aranyérmünk.
– A felnőttversenyeken teljesen más kötelező táncok közül sorsolnak. Sikerült már mindegyiket megtanulniuk?
– Igen, de nem mondanám, hogy egyformán szeretjük valamennyit – veszi át a szót Elek Attila.
– Mi az abszolút kedvenc?
– Természetesen a kűr áll hozzánk a legközelebb, hiszen abban a mi egyéni ízlésünk is jobban benne van, legyen szó akár a zenéről, akár a koreográfiáról.