Pavuk Viktória azt szeretné, ha végre gálázhatna

– Nem nyomasztja a tét? Hiszen a válogató győztese nagy lépéssel közelebb kerül a februári budapesti felnőtt Európa-bajnoksághoz.– Az esélytelenek nyugalmával korcsolyázom.– Azért merész állítás esélytelennek neveznie magát, hiszen a múlt héten mégiscsak junior Grand Prix-döntő-bronzéremmel jött haza.– Igen, de én úgy állok oda a jégre, hogy megpróbálom, aztán ha nem sikerül, akkor sem történik tragédia, majd összejön legközelebb. Junior vagyok még, van időm.– Ezek szerint a hazai Európa-bajnokság miatt csöppet sem idegeskedik?– Természetesen nagyon jó lenne a magyar közönség előtt korcsolyázni, de jövőre még a junior-világbajnokságot tekintem a fő versenyemnek.– Reális úgy számolni, hogy ha a korosztályos GP-döntőben harmadik lett, akkor a vébén is ott a helye a dobogó környékén?– Csak részben, a vébén ugyanis olyanok is indulhatnak, akik a GP-sorozatban nem vettek részt. Ha jól tudom, az előnevezések alapján negyvenhat női indulóval számolnak, ami óriási létszám. Ezzel együtt az ötbe kerülést célzom meg, mert akkor már gálázhatok…– Talán olyan jó a gálaszáma, hogy vétek lenne kihagyni?– Nincs külön gálaszámom, de ha odajutok, biztosan sikerül majd öszszedobni valamit. Egyszerűen szuper lenne egy ilyen show jellegű fellépés.– Fél éve edzőt váltott. Mennyiben járult ez hozzá a mostani látványos sikersorozatához?– A váltás ebben az esetben nem igazán drasztikus, hiszen a korábbi edzőm, Simon István munkáját egykori tanítványa, Vidrai Szabolcs vette át. Mégis, mivel Szabolcs nem olyan régen vonult vissza, talán jobban érzi, hogyan kell kezelni egy versenyzőt. Nagyon jól kijövünk egymással.– Az ugrásai is Vidrainak köszönhetően magabiztosabbak?– Ô is sokat tud segíteni, de azt hiszem, a nyári kanadai edzőtáborozás lendített rengeteget a technikámon. Ott ugyanis Szabolcs ismerősével, az orosz Igor Csinajevvel dolgoztunk együtt, és ez látszik meg az új programjaimon.