Némi meglepetésre a világkupa éllovasai ezúttal elég gyengén szerepeltek: a második helyen álló svájci Simon Amman csak a 11., a toronymagasan vezető osztrák Thomas Morgenstern pedig csak a 18. helyről várta a folytatást, miután csupán 175 és fél méterig jutott. Az osztrák ugyan javított valamelyest a második sorozatban (190.5), de jelentősen nem tudott előrelépni, s végül csak a 16. helyen végzett.
Amikor a dobogóért küzdők következtek, akkor viszont Ammann állt az élen, aki 205 és fél métert teljesített a második sorozatban. Ito fél méterrel elmaradt tőle, s bár ez is elég volt neki ahhoz, hogy az élre álljon, sokáig ő sem örülhetett, mert Hilde 209 és félig ugrott, s ezzel Schlierenzauert (208.5), Uhrmannt (194.5), Hautamäkit (189.5), Malyszt (184.5) és Koflert (183.5) is verte. Tegyük hozzá, utóbbiaknál igencsak felerősödött a hátszél, ami a teljesítmény rovására ment.
Freund – akinek nagyobb előnye volt – csupán 190 és felet ugrott, így csak a harmadik helyre volt jó, Hilde és Schlierenzauer mögé. Koch azonban bizonyította, hogy ilyen körülmények között is lehet nagyot ugrani: ezúttal is a sorozat leghosszabb ugrását produkálta 210 és féllel, így toronymagasan, majdnem 22 ponttal szerezte meg a győzelmet.
| 1. Martin Koch (osztrák) | 428.4 (214.5; 210.5) |
| 2. Tom Hilde (norvég) | 406.6 (192.5; 209.5) |
| 3. Gregor Schlierenzauer (osztrák) | 404.5 (198.0; 208.5) |
| A VILÁGKUPA ÁLLÁSA: | |
| 1. Thomas Morgenstern (osztrák) | 1529 |
| 2. Simon Ammann (svájci) | 1099 |
| 3. Andreas Kofler (osztrák) | 1016 |
Böngésszék télisport-adatbankunkat!
