Tíz évvel Andre Agassi győzelme után ismét alapvonaljátékos diadalmaskodott Wimbledonban, ami – mondani sem kell – óriási szó, ráadásul nemcsak a bajnok Lleyton Hewitt, hanem döntőbeli vetélytársa, David Nalbandian is hátulról játszik. A legjobb négy közé mindössze egy klasszikus szerva-röptéző (Tim Henman) jutott be, őt pedig olyan csúnyán elintézte Hewitt, hogy az egész centerpálya attól zengett. Nick Bolletieri, a sportág egyik tekintélyes tudora már korábban megmondta: vége a nagy adogatók korszakának, a férfi teniszben egyre inkább átveszik a hatalmat az olyan játékosok, akik kitűnő lábmunkával, gyors kézzel rendelkeznek, függetlenül attól, hogy erőset ütnek vagy sem. Jóslata bevált, elvégre Hewitt az utóbbi négy Grand Slam-tornából kettőt megnyert, és toronymagasan vezeti a világranglistát. Ekkora előnye talán Pete Samprasnak volt legutóbb, még a kilencvenes években.
Egy csók a barátnônek, Kim Clijstersnek
Egy csók a barátnônek, Kim Clijstersnek
Egy csók a barátnônek, Kim Clijstersnek
Egy csók a barátnônek, Kim Clijstersnek
Boris Becker osztja Bolletieri véleményét, sőt azt is hozzátette, hogy Hewitté a jövő, a mostani csupán a nyitó darabja volt sorozatos wimbledoni győzelmeinek. "Rengeteg sikerélményben lesz még része Wimbledonban, egyszersmind példát mutatott azoknak, akik azt hiszik, csak százkilencven centis magassággal és bombaerős adogatással lehet érvényesülni. Lleyton természetesen fantasztikus teniszező, de én inkább egy klasszis bokszolóhoz hasonlítanám: pokoli gyors, és minden ütése veszélyt hordoz magában” – magyarázta a háromszoros wimbledoni győztes Becker.
