Csillagpor

"Miért ne jönnék vissza jövőre? Ne mondják, hogy ennyire vénnek nézek ki!” – méltatlankodott a még csupán 33 esztendős Andre Agassi, amikor a visszavonulása felől érdeklődtek. "Apróságokon múlt a meccs, mind a ketten nyerhettünk volna négy szettben, sőt az ötödik is alakulhatott volna másként. Nem mondom, olykor rettentő ideges voltam, a harmincadik ásza után legszívesebben szétrobbantam volna, ugyanakkor nem dühönghettem, mert éreztem, amint egyszer elveszítem az adogatásomat, könnyen elúszhat a játszma is. Sajnos az ötödikben ez be is következett. De egyáltalán nem haragszom Markra, ezúttal ő volt a jobb, különben is, mindig mondtam, ennek a palinak sok van a kezében. Szorítok érte” – tért ki a Mark Philippoussis elleni ötszettesére Agassi. "Egymás után hatszor vert meg, ezért senki sem hitte volna, hogy éppen itt, a wimbledoni nyolcaddöntőben szakítom meg ezt a pocsék sorozatot. Én azért bíztam magamban… Végre úgy adogattam ellene, ahogy kell, márpedig ilyenkor óriási biztonságérzete van az embernek, hiszen tudja: egyetlen ütés megkönnyítheti az életét” – magyarázta a 46 ászt adogató és ezzel Goran Ivanisevic 1997-ből származó wimbledoni rekordját beállító Philippoussis. "Tavaly is jártam itt, igaz, akkor nem játszottam a felnőtteknél. Azt mindenesetre észrevettem, hogy az idén sokkal finomabb a tejszínes eper” – tett különbséget 2002 és 2003 között Marija Sarapova. "Ez az én formám: meghúztam a hátam a bemelegítésnél. Gyakran belenyilallt a fájdalom, nem is értem, hogyan tudtam nyerni három játszmában” – nézett nagyot a Feliciáno Lópezt búcsúztató Roger Federer. "Egy éve Torontóban és Bázelben is szoros meccsen vert meg, így amikor megnyerte a második szettet, már dörmögtem is: »A franc megette, már megint…« Most mégis én győztem, amiből csak azt tudom levonni tanulságként, hogy egy év alatt rengeteget változott a hozzáállásom, és már korántsem vagyok annyira pesszimista a pályán, mint az utóbbi években” – emelte ki a tavalyi döntős David Nalbandian elleni siker értékét Wimbledon állandó elődöntőse, Tim Henman.