Ivanisevic, a teniszbajnok... a focista, a bankrabló, az utcaseprő…

A chat egyik résztvevője azzal szólította meg Ivanisevicet, hogy decemberben, Londonban megveri-e Pete Samprast. „Ez a fickó sok évet elvett az életemből, nagy elégtétel lenne számomra, ha a Royal Albert Hall-ban legyőzném. Nos, hogy őszinte legyek, nem hiszem, hogy legyőzöm, de mindent beleadok majd” – mondta a horvát mókamester, aki 2004-ben vonult vissza.

A kérdés-felelek során a jelenleg Monacóban lakó sztár a nemzeti csapatról beszélt a legszívesebben. „Mindig is szerettem Davis-kupát játszani, de rengetegszer megsérültem közben. Ha Davis-kupát játszottunk, akkor utána két-három hétig mindig a sérüléseimet nyalogattam. Hatalmas büszkeség volt a válogatott színeiben játszani. Rengeteg olyan játékos van a tenisztörténelemben, aki nem tudott olyan jó eredményeket elérni a Davis-kupában, mint egyébként. Pontosabban a másfajta nyomás miatt” – magyarázta minden horvát „Ivan”-ja.

Ivanisevic 2005-ben (már visszavonulása után!) ott volt abban a horvát válogatottban, amely Pozsonyban Davis-kupát nyert, igaz, mérkőzést már nem játszott. „Minden voltam egyszerre: játékos, labdaszedő, segédedző, vizes fiú. Óriási volt, Horvátország számára hihetetlen az a győzelem.”

„Mindig azt mondom, hogy azt a kupát Ivan Ljubicic nyerte meg, csak McEnroe nyert annyi meccset egymás után abban a sorozatban, mint ő" – méltatta egykori játszótársát a 37 éves teniszező.

Ő volt az utolsó klasszikus szerva-röptét játszó játékos, aki nyert Wimbledonban 2001-ben. Az egykori bajnok most kevés esélyt lát rá, hogy hozzá hasonló játékos a közeljövőben ismét diadalmaskodjon. „Tavaly a szeniorok között játszottam, és a labdák nagyon magasra pattantak a centerpályán és az egyesen is. Korábban nem lehetett hátul maradni, mert a pálya olyan gyors volt. Ma, ha megkérdezed Roger Federert, miért nem jön fel a hálóhoz, azt mondja, hogy nem lehet, mert túl lassú a pálya.”

A horvát klasszis köztudottan a West Bromwich Albion futballcsapatának szurkolója (2005-ben a birminghamiek a „nagy menekülés” időszakát élték: a bajnokság felénél utolsók voltak, de bennmaradtak, Ivanisevic akkor lett a WBA megszállottja), és jó esélyeket lát a csapat bennmaradására az élvonalban, ígérete szerint ebben a szezonban is kilátogat néhány mérkőzésre a Hawthorns-ba.

Az egyik szurkoló azt kérdezte Ivanisevictől, hogy mi lett volna belőle, ha nem teniszezhet, talán futballista? Tudniillik 2001-ben a jó öreg Goran – népszerűségének csúcsán – még a Hajduk Split igazolt labdarúgója is volt, sőt meccset is játszott a klub színeiben.

„Lehet, hogy bankrabló lettem volna. Miért ne? Ha nem kapnak el, tök jó vagy, ha meg igen, akkor balszerencse, és jöhet a börtön” – mondta nevetve a horvátok példaképe, majd kicsit komolyabban hozzátette: „Nem hiszem, hogy futballista lettem volna. Isten mindenkinek ad valami tehetséget, amiben jó – nekem ez a tenisz volt. De hülye lennék, ha azt mondanám, jó focista vagy kosaras lettem volna. Nem! Rossz focista lennék, de megáldottak ezzel a hatalmas szervámmal és ebben a legjobbat tudtam nyújtani” – mondta a szókimondó játékos, aki 2001-ben három elvesztett döntő után szerezte meg élete legnagyobb trófeáját, a wimbledoni bajnoki címet.

A horvátok és az angolok azóta is imádják. Nem véletlenül: hatalmas egyéniség – pályán, és azon kívül egyaránt.