Tenisz: Babos Tímea élvezi, hogy normális életet élhet

– Tizenegy éves kora óta először ünnepelte itthon a születésnapját. Hogyan sikerült?
– Hú, nagyon jól! – vágta rá a Nemzeti Sport érdeklődésére a legeredményesebb magyar teniszező, a 27 éves Babos Tímea. – Együtt a család, szép időjárás, grillezés, és személyesen köszönthettek fel nekem fontos emberek. Amikor reggel fél hatkor a macskám felébresztett, rögtön arra gondoltam, de jó, kipattanok az ágyból, hiszen ma van a születésnapom! Átmentem kisgyerekbe. Az egyetlen ember, aki kimaradt ebből, párosbeli partnerem, Kristina Mladenovic, akivel az elmúlt tíz évben mindig együtt ünnepeltünk, hiszen négy nap van közöttünk. Írt is nekem egy üzenetet: furcsa, hogy nem vagyunk együtt.

– Mit kapott ajándékba?
– Inkább szimbolikus jellegűeket, de ezek nekem értékesebbek, mint, mondjuk, egy Rolex. Három tortával kedveskedtek, például az egyik – mivel imádom a lakberendezést – egy nagy házat formázott, a paleotortán pedig rajta voltak a legfontosabb eredményeim.

– Legutóbb azt mondta, jól bírja a kialakult helyzetet, de ha néhány hét múlva megkérdezzük, talán mást mond. Nos?
– Mázlink volt, hogy itthon nem rendeltek el olyan durva szigorításokat, mint máshol, szerintem ügyesek és felelősségteljesek voltak a magyar emberek. Alapvetően élvezem, hogy a teniszidénnyel ellentétben most szinte normális életet élhetek – leszámítva, hogy maszkban járok vásárolni. Amikor vidéken enyhítettek a kijárási korlátozásokon, rögtön elmentem a soproni csokigyárba. Öt hétig nem teniszeztem, de mostanság lejárok heti háromszor ütni, a sport pedig mindennap az életem része, csak elsősorban nem tenisz­specifikus gyakorlatokat végzek.

– Nagyon eltérőek a vélemények, lesz-e még tenisz ebben az évben. Mit gondol, folytatódhat a szezon?
– Nyilván bízom benne, de azt gondolom, bár a hivatalos dátum jelenleg július tizenharmadika, szeptemberig biztosan nem, és a US Opent sem rendezik meg. Még a zárt kapus nagy versenyeken is több ezer ember dolgozna, nekünk muszáj hétről hétre utaznunk, laknunk is kell valahol. Jó néhány hónapig nem lesz semmi, de a világnak most nem is az a legfontosabb, hogy tenisztornákat rendezzenek.

– Nehéz úgy edzeni, hogy nincs cél, amiért készülhetne?
– Nem, mert nem is készülök semmire, szimplán sportolok, mert szeretem, és vigyázok az egészségemre. Ha folytatódnak a versenyek, biztosan lesz öt-hat hétnyi idő a felkészülésre, az elég, hiszen nem a nulláról indulok. Élvezem, hogy nincs beosztva a napom: volt, amikor reggel hatkor indultam el futni, de előfordult, hogy este tízkor, ahogy éppen kedvem van.

– Felkészült rá, hogy valószínűleg zárt kapuk mögött játszik legközelebb?
– Nagyképűség nélkül állíthatom, hogy a nagy versenyekhez vagyok szokva, így biztosan borzasztó lesz üres lelátók előtt pályára lépni. Kíváncsi vagyok, mi történik az idősebb teniszezőkkel: Roger Federer vagy Rafael Nadal húsz éve nem játszott tizenötezernél kevesebb ember előtt, Dél-Afrikában nézőcsúcsot jelentő ötvenkétezer szurkoló jelenlétében ütögettek az év elején – nem tudom, hogyan bírják üres pályákon, amikor maguk után kell szedniük a labdát.

– Friss hír, hogy május végén a cseh szövetség versenyt rendez játékosainak, a nőknél Karolína Plísková és Petra Kvitová is pályára lép. El tudja képzelni ezt Magyarországon is, hozzátéve, hogy nálunk nyilván kisebb a merítési lehetőség?
– Igen, jó lenne, ha rendeznének ilyen versenyeket, de azt is el tudom képzelni, hogy a környező országok fognak össze, és egy regionális tornát szerveznek. A szerbekhez például most már beléphetünk, ha hetvenkét óránál frissebb negatív koronavírustesztünk van. Én is mehetnék meccseket játszani szerb teniszezőkkel – az más kérdés, hogy amint hazajövök, tizennégy napra karanténba kellene vonulnom.