„Ennél jobban nem is alakulhatott volna a hétvégénk” – Bob Bryan az amerikaiak tatabányai győzelme után

„Nem számítottam ilyen eredményekre, szoros meccseket játszottunk a magyarokkal, amelyek akár fordítva is alakulhattak volna – fogalmazott sportszerűen Bob Bryan, az amerikaiak szövetségi kapitánya vasárnap a páros mérkőzést követően, amelyen eldőlt, hogy az Egyesült Államok jut tovább a Davis-kupa-világdöntő selejtezőjének második körébe. – Tommy győzelme lendületet adott a csapatnak, bár ő volt az esélyes azon a meccsen, Piros Zsombor remek munkát végzett, ahogy az egész hétvége során is. Ethan nem volt favorit Marozsán Fábiánnal szemben, de hitt magában, és sikerült meglepetést szereznie. Őszintén mondom, én azzal is elégedett lettem volna, ha egy egyre állunk Magyarországon az első nap után. Többen most játszottak először, fontos momentumokat éltek át, remek élményeket szereztek, nagyszerű volt látni, hogy a padról is végig milyen energia áradt. Ennél jobban nem is alakulhatott volna a hétvégénk, főleg egy ilyen jó csapat ellen.”

Marozsán Fábián hangsúlyozta, tudták, hogy az ellenfél kettőse rutinosabb a páros meccseket illetően (külön-külön nyertek már páros Grand Slam-címet, Christian Harrison a nemrég véget ért Australian Openen), míg „nekünk az volt az egyetlen esélyünk, ha sikerül agresszívabban játszanunk az ellenfél duójánál, és ha extrákat húzunk elő, mint tavaly ősszel az osztrákok ellen. Ez most nem sikerült, mindkettőnknek voltak rossz szervagémjei, hol én, hol ő hibázott bele a labdamenetekbe. Mindent megtettünk, de egyszerűen jobb volt az amerikai páros.”

Piros Zsombor kicsit meghúzta a hajlítóizmát a jobb combjában szombaton Tommy Paul ellen, de elmondása szerint ez a párosban kevésbé gátolta őt, mert nem kellett annyit mozogni, csúszkálni a pályán. „Kicsit megilletődve, sok hibával kezdtem, Fábi húzott magával. Később, a második szettben egy-egy ziccert, röptét már én is beütöttem, inkább voltam képes nehezebb mozdulatok kivitelezésére is. Úgy éreztem, ha eljutunk döntő szettig, ötven-ötven százalékban nyerheti meg valamelyik fél a meccset, sajnos az én hibám, hogy null egynél az adogatójátékunkat elvesztettük negyven semmiről. Nagyon sajnálom, hogy így alakult a párharc, azért megnéztem volna, mire megyek, ha nem húzom meg a lábam szombaton.”

Bardóczky Kornél, a mieink szövetségi kapitánya is értékelt. „Kettő nullnál vagy egy egynél szinte semmiképpen nem küldtem volna fel sem Piros Zsombit, sem Marozsán Fábit párosozni. A Fajta Peti, Füle Matyi, Valkusz Máté hármasból játszattam volna kettőt, így próbáltunk volna mindent megtenni a párosban, és ha nem sikerül nyerni, akkor abban bíztam volna, hogy egy pihentebb Fábi akár legyőzi Tommy Pault, vagy esetleg kettő kettőnél Zsombi meglepetést okoz. Quinn újoncként eszméletlenül jól játszott Fábi ellen, de kettő kettőnél teljesen más szituációban találja magát az ember, amikor a sorsdöntő meccset kell megnyerni. A null kettő volt a leginkább kedvezőtlen, ilyenkor nincs más, azzal a párossal kell játszani, amelyikkel a legnagyobb az esély a sikerre. Az osztrákok ellen sikerült egy tapasztaltabb kettőst legyőzni, ez sajnos most nem sikerült – sokat számít, ha a rivális kettősének tagjai hétről hétre párosoznak. Egyetlen brékkel buktuk el a döntő játszmát, ha az nincs, fej fej mellett haladhattunk volna, és akkor ki tudja, hogyan alakul az összecsapás.”

Karrierje második Davis-kupa-meccsét játszotta le Füle Mátyás a tét nélkülivé váló negyedik mérkőzésen, Emilio Navától 68 perc alatt kikapott; ez volt az első alkalom, hogy top 100-as játékossal vívott. „Hatalmas élmény volt megtapasztalnom, milyen szembenézni versenyszituációban egy top százas játékossal, köszönöm, hogy megkaptam a lehetőséget, ahogy azt is, hogy ismét a csapat tagja lehettem. Mindig sok élményt és tapasztalatot viszek magammal a Davis-kupa-hetekből.”