Bondár Anna: Szívünket-lelkünket kitettük a pályára

– Az elmúlt két hete még teniszes mércével is óriási pörgésben telt. A múlt heti charlestoni 500-as tornán egyesben és párosban is versenyzett, utóbbiban döntőt játszott, majd néhány nap múlva az Egyesült Államokból a portugáliai Oeirasba utazott, és már a válogatottban szerepelt. Hogyan viselte látszólag igen jól fizikailag és mentálisan ezt az időszakot?     
– Vasárnap volt a döntő Charlestonban, és még aznap este repülőre ültem, hétfő délutánra már átértem. Eredetileg kedden kellett volna először játszanom a hollandok elleni párharcban, de az eső miatt ez szerdára csúszott – részletezte kérdésünkre Bondár Anna, aki mind a négy mérkőzését megnyerte a Billie Jean King-kupa euro-afrikai zónájának I-es csoportos tornáján, oroszlánrészt vállalva abban, hogy novemberben osztályozót játszhat a magyar csapat a jövő évi világdöntő-selejtezőért. – Kemény időszak volt. Hétfő késő délután kicsit ütögettem, hogy könnyebben menjen az akklimatizálódás a másnapi meccs előtt, részben szerencsés, hogy az eső miatt még egy napom jutott erre – ugyanakkor szerdán három mérkőzést is játszottam, két egyest és egy párost, úgyhogy utólag már nem vagyok biztos benne, hogy ez kedvezett… Mindenesetre az átállás az időeltolódásból nagyon jól sikerült, talán tudat alatt rögzült bennem, hogy mihamarabb alkalmazkodnom kell, nem is bajlódtam vele túlzottan. Ettől még persze embert próbáló volt a szerda. A hollandokkal kezdtünk, Mimi (Tóth Amarissa – a szerk.) óriási meccsen, döntő szett rövidítésben kapott csak ki, utána következtem én Suzan Lamensszel. Vele többször játszottam már, korábban sokáig volt top százas, most kissé hátrébb csúszott. Sikerült hátrányból fordítanom az első játszmában, majd nyernem, utána pedig Nagy Adrival remek párosmeccsen győztünk kettő egyre. Nem sok pihenő után még aznap következtek a törökök – az esti meccs már nem esett annyira jól, de sikerült Mimivel mindkét mérkőzést megnyernünk. Összességében sokat kivett belőlem az a nap, így miután csütörtökön megtudtuk, hogy csoportelsők vagyunk, kaptam egy kis pihenőt a franciákkal szembeni párharc előtt, ami nagyon jót tett. A péntek pedig fantasztikusan alakult!

–  Esetleg megbeszélték a csapattal, hogy ha két győzelemmel állnak, pihen Grúzia ellen?     
– Előre nem, mert nem akartunk találgatni, mi hogyan alakul. Bár legyőztük a hollandokat és a törököket is, biztosra akartunk menni, megvártuk, hogyan alakul a másik párharc, és tényleg csoportelsők vagyunk-e. Ha nem így lett volna, egyértelműen pályára léptem volna a grúzok ellen is. De miután biztossá vált a csoportelsőség, úgy gondoltuk, ez a legjobb döntés a cél érdekében, hogy minél frissebben állhassunk ki a franciák elleni rájátszásban, így pihenőt kaptunk Mimivel.

– Hogyan érzi, sikerült végig flow-ban maradnia? Az eredmények alapján igen, hiszen mind a négy összecsapását megnyerte.     
– Kis időre szükségem volt az alkalmazkodáshoz, az első mérkőzésemen még nem éreztem rá annyira a jó játékra, az első szettben volt nulla három és három öt is az állás, de utána szerencsére sikerült egyre jobban belejönnöm, meccsről meccsre. Elsa Jacquemot-val szemben az első játszmában kifejezetten jól játszottam. Mindig különleges érzés a válogatottban szerepelni, hiszen az év legnagyobb részében mindenki a saját versenyeit járja, ilyenkor viszont összejön a csapat. Nem volt kérdéses, hogy játszom a válogatottban – igaz, hogy kihagytam egy ötszázas versenyt, de ezek olyan pillanatok, amelyeket máshol nem élhet át az ember. Nagyon örülök, hogy így alakult a hét, annak pedig különösen, hogy már pénteken kiharcoltuk az őszi osztályozót, és nem kellett még egy párharcot lejátszanunk.

– Nagy lökést adott önnek az Elsa Jacquemot elleni, sorsdöntőnek bizonyuló találkozóra, hogy Tóth Amarissa győzelemmel kezdett Léolia Jeanjeannal szemben?     
– Mindenképpen jó érzés volt az egy nullás előny tudatában pályára lépni, Mimi fantasztikus sikert aratott. Bíztam benne, hogy amiképp egy hónapja Indian Wellsben, most is a jobb leszek francia ellenfelemnél, így lett, a párost már nem is kellett lejátszanunk. Nagyon örülünk a győzelemnek, a francia szurkolók nagyszerű hangulatot teremtettek, de a mi csapatunk is a szívét-lelkét kitette a pályára.

– Ennyi mérkőzés után furcsa lehet a kérdés: hol szerepel legközelebb?     
– Nincs megállás! A következő tornám a roueni 250-es lesz a jövő héten, szombat délután már indultam is tovább Oeirasból.