Tenisz: Fucsovics Márton az év végén válaszút elé érkezik

– Hogyan tudja feldolgozni, hogy hónapok óta nincs egy huzamosabb időszak, amikor egészséges? Mennyire bosszantja?
– Kettős érzések vannak bennem. Maga a sérülés, és hogy nem tudok nyerni, jól játszani, nem élvezem, az nagyon bosszant. De a másik oldalról az van bennem, hogy fantasztikus karrierem volt, nagyon sok mindent elértem, tornagyőzelmek, Grand Slameken a tizenhat, sőt, a legjobb nyolc közé jutás. Büszke vagyok erre, és örülök neki, hogy csak 34 éves koromra jött ki egy súlyosabb sérülés.

– Megfordult a fejében, hogy lassan vége lesz a pályafutásának?
– Igen, megfordult. Azt beszéltük a csapatommal, az edzőmmel, a családommal és a hozzám közel álló emberekkel, hogy megnézzük, milyen lesz ez az év. Ha a vállam javul, egészséges leszek, és top 100-as, akkor folytatom, ha nem, akkor év végén meglátjuk, hogyan tovább.

– A vállsérüléses kálváriájával pontosan mi a helyzet?
– Sok orvosnál jártam már, mindenféle kezelést kipróbáltam, ilyen injekció, olyan injekció… Annyira nem szeretnék belemenni a részletekbe, kezd kiderülni, mi lehet a probléma. Az lenne a legjobb, ha tudnám pihentetni néhány hónapot, aztán visszatérni százszázalékosan, csak ezt nem tehetem meg mondjuk Alcarazzal, Sinnerrel vagy más top 10-essel ellentétben. Nekem játszanom kell minden versenyen.

– Kicsit legyünk pozitívak is: a Berrettini elleni első két szett nyilván rendben volt, de a harmadikban és a negyedikben sem tűnt úgy, hogy óriási lenne a különbség kettejük között. Belülről hogy érezte?
– Azt éreztem, hogy nagyon jól szervált, ez olyan nyomást tett rám, hogy csak a negyedik szettben tudtam egyszer lebrékelni, amikor kiengedett. Hibátlanul adogatott, 13 ászt ütött, ez nem tűnik soknak, de ami bejött, abba is sokszor csak bele tudtam kapni, és sanszom sem volt. Egyértelműen a szervájával nyerte meg a meccset, amikor összejött a labdamenet, ötven ötvenes volt a kimenetele.