51 évesen a 18. világbajnokságára készül az üzbég tornásznő, Okszana Csuszovityina

Csak a legnagyobb elismerés hangján készülhet ez az összefoglaló a legendás tornásznőről, hiszen eme cikk szerzője még, Okszana Csuszovityina – akkor még szovjet színekben – már hazája tornászválogatottjának tagja volt 1989-ben, amikor a nemzetközi tornászvilágban metszette egymást pályafutásuk. A jelentős különbségek egyike azonban, hogy míg az előbbi már évtizedek óta csak ír róla, Okszana Csuszovityina azóta is és még mindig egy újabb torna-világbajnokságra készül, ezúttal az októberi rotterdami világversenyre, ahová kedvenc szerén, az ugrásban kvalifikálta magát.

Az üzbég legenda júniusban ünnepelte 51. születésnapját, és továbbra sem azért jár az edzőterembe, hogy mindössze fitt maradjon. Két versenyképes ugrásával, a nyújtott testű Cukahara egész csavarral és a kézen átfordulás bicska másfél szaltó fél csavarral a világranglista második helyéről jutott a szerenkénti indulási jogot szerző tornászok egyikeként a világ legjobbjainak színpadára.

A 2026-os világkupa-sorozat alapján harcolta ki Csuszovityina ugrásban a részvételt az október 17. és 25. között Rotterdamban rendezendő világbajnokságon, így 51 évesen 18. világbajnoki szereplésére készülhet.

Maga a történet persze sokkal többről szól, mint egy újabb kvalifikációról, személyében a hidegháború végétől napjainkig futó élő sporttörténelem elevenedik meg, egy olyan színpadon, amelyen, úgy fest, a főhős nem öregszik, csak a mellékszereplők bukkannak fel és tűnnek el mellőle.

Csuszovityina nemzetközi pályafutása 1989-ben kezdődött, amikor még a Szovjetunió színeiben lépett először a nemzetközi felnőttmezőnybe. A stuttgarti világbajnokságon azonban még nem volt ott – első vb-szereplésére két évvel később, 1991-ben, Indianapolisban került sor. És az a bemutatkozás már akkor nagyot durrant, hiszen a szovjet csapattal aranyérmes, talajon szintén világbajnok lett.

Kétszer kell elolvasni, hogy az ember egyszer felfogja: harmincöt év telt el a tornásznő első világbajnoki szereplése óta. Mostani riválisai közül legtöbben még meg sem születtek akkor, amikor Okszana már eredeti elemekkel örvendeztette meg a világot. A nemzetközi torna elemeit felvonultató kódlistában 5 elem is a neve vagy részben a neve alatt fut, ugrásban, felemás korláton és talajon is.

Nyolc olimpia, négy csapat, több mint három évtized

Csuszovityina története egyedülálló a tornasportban. Pályafutása során nyolc olimpiai játékokon vett részt, ami a sportág történetében önmagában rekord – bánatára a legutóbbi párizsi egy sérülés miatt kimaradt, emiatt megszakadt a páratlan olimpiai sorozat, de tervei szerint nem torpanna már meg Los Angeles előtt, ha már megérezte az ízét a „nem visszavonulásnak”. A 2012-es londoni olimpiára (amelyen ötödik lett) azt mondta, az lesz az utolsó. „Este mindenkinek azt mondtam, hogy visszavonulok, aztán másnap reggel felébredtem, és meggondoltam magam” – mondta magától értetődő természetességgel, és ráfordult a riói olimpiára.

A Szovjetunió szétesése után az Egyesített Csapat (Független Államok Közössége) tagjaként szerepelt az 1992-es barcelonai olimpián, amelyen aranyérmet nyert, később Üzbegisztánt, majd Németországot is képviselte ötkarikás játékokon. A német válogatott színeiben, 2008-ban, Pekingben ugrásban olimpiai ezüstérmet szerzett, amely sokak szerint remek „fizetség” volt mindazért, amit Németországban, a német egészségügytől kapott. 1999-ben, az azeri olimpiai válogatott birkózótól, Bakhodir Kurbanovtól fia született, de Okszana egy évvel később már a sydney-i olimpián villantott. Mint kiderült, a nagy teszt nem az lett az életében, hogy a szülés után alig egy évvel lehet-e egy tornásznő újra olimpikon, hanem, hogy elbírja-e a legnagyobb lelki nyomást, amit egy édesanya átélhet. Kisfiánál, Alishernél ugyanis hároméves korában leukémiát diagnosztizáltak, a sikeres kezelés reményében költözött a család Németországba, hogy a kölni egyetemi kórházban a lehető legjobb kezelést kaphassa a fiú. Ennek finanszírozásához nem csupán számos nemzetközi pénzdíjas versenyen indult el Csuszovityina, de globális gyűjtés is segítette őket – a kezelés szerencsére sikerrel járt. 

A világversenyeken megszerzett érmei között különleges helyet foglal el kilenc egyéni világbajnoki érme ugrásban, ami az egyetlen szeren szerzett vb-érmek számában rekordnak számít, így talán nem meglepő, hogy 2017-ben utánozhatatlan pályafutása révén bekerült a Nemzetközi Tornász Hírességek Csarnokába is.

„A legfontosabb a karakter”

Csuszovityina hosszú pályafutásának magyarázatát sokan keresik. Vajon a különleges genetika a titok? A rendkívüli regenerációs képesség? Talán egy egyedülálló edzésmódszer? A 152 centis és 44 kilós üzbég legenda válasza ennél sokkal egyszerűbb. „Szeretek tornázni. Szeretek edzeni” – nyilatkozta több helyen, s amíg ezt érzi, nem lát okot arra, hogy abbahagyja.

Az edzés mellett a regenerációra is figyel: sétál a kutyájával, úszik, szaunázik és masszázsra jár, amikor a teste ezt igényli. Saját megfogalmazása szerint azonban a profi sportban a tehetség önmagában nem elég, a legfontosabb tényező a karakter. „Ha kitartó és elszánt karakter vagy, bármire képes lehetsz, mert a pódiumon nem azt kérdezik, hány éves vagy, hanem arra kíváncsiak, milyen nehéz és milyen pontos a gyakorlatod” – vallott filozófiájáról már évekkel ezelőtt.

Csuszovityina így tehát 51 évesen ismét nekifut. A lóugrásnak. Újabb rekordokkal gazdagítva saját kivételes pályafutását és sportága történetét.