Nyílt vízi úszás: Párizsban már lehetne egy nagyobbat villantani – Betlehem Dávid

– A hétvégén A Seychelle-szigeteken rendezték meg a nyílt vízi úszók junior-világbajnokságát – az ön pályafutásában az utolsót, hiszen elbúcsúzott a korosztályos világversenyektől, mégpedig úgy, hogy sporttörténelmet írt, hiszen 4:32 perccel verte meg a másodikat tíz kilométeren. Ha az a nagy különbség nem is, a győzelme papírforma volt azért, nem?
– Éreztem is a nyomást rendesen – vágta rá Betlehem Dávid (Balaton ÚK Veszprém). – Mindenki várta tőlem az aranyat, és előzetesen úgy számolt, hogy ez kötelező győzelem. De ez nyílt víz, nem olyan, mint a kétszáz pillangó, ahol Milák Kristóf jó ideje másodpercekkel veri a világot – itt bármi megtörténhet, ráadásul senki sincs ennyivel a mezőny előtt.

– A felnőttek között is próbálkozott már azzal, hogy az elején leszakítja a vetélytársakat, ez a taktika a juniorvébén be is jött. Erre készül a jövőben is?
– Biztos, hogy próbálkozni fogok vele, de a medencés úszókat azért nem lehet csak úgy lerázni.

– Három hónapon belül nyerte meg a korosztályos Európa-, majd világbajnokságot, ez eddig mindössze egy embernek sikerült. Őt úgy hívják: Rasovszky Kristóf.
– Nagyon felnézek Kristófra – emberként és sportolóként egyaránt. Ahogyan a munkához áll, az páratlan. És az is, ahogyan mellettem áll, ahogyan támogat.

– Nem érez rajta semmiféle irigységet?
– Egy fikarcnyit sem. Amikor néhány hete a kanadai világkupa-viadalon harmadik lettem, ő pedig negyedik, rögtön gratulált. Egy verseny végén mindenkiben ott a feszültség, ám Kristóf még a célba érkezés utáni pillanatban is ember maradt, és velem együtt örült az első felnőttérmemnek.

– Ön nem lenne ugyanerre képes?
– Nem biztos, hogy így viselkednék, a pillanat hevében lehet, hogy nem is tudnék. Bár, ha elértem volna már azt, amit ő, ha annyi érmem lenne már, mint neki, akkor lehet, hogy mégis...

– Elbúcsúzott a juniorkorosztálytól, de már a felnőttek között is jól ismerik – jöhet a párizsi olimpia?
– Ha minden és mindenki úgy akarja, igen, s Párizsban már lehetne egy nagyobbat villantani!

– Két éve mélypontra került, s az orvosok környezetváltást javasoltak. Így jött Zalaegerszeg után Veszprém, de azt nemigen gondolhatta, hogy ekkorát ugrik.
– Sajnálom, hogy a korábbi edzőmmel, Horváth Csabával nem tudtuk folytatni a közös munkát, azt pedig sohasem tudjuk már meg, hogy vele meddig juthattam volna. A váltás nagyon sok újat hozott az életembe, például Rasovszky Kristófot és a szerelmemet, Fábián Bettinát, de a legtöbbet Kalmár Ákosnak köszönhetek, ő volt az, aki a pánikrohamok és kisebb rosszullétek során is mellettem állt, aki kirángatott minden rosszból. És persze Szokolai László edző is végig támogatott.

– Ha az edzőjét megkérdezném, vajon hogyan jellemezné önt?
– Azt nem tudom, egy biztos: a munkát komolyan veszem. Azt ugyanis megfogadtam, ha egyszer is úgy megyek le az uszodába, hogy ott van mindenki, és nekem nincs kedvem beugrani a medencébe, akkor inkább befejezem. Régen éreztem néha ilyet, Veszprémben még sosem.

– Ahogy elárulta, a szerelem is beköszöntött az életébe, s ezen a juniorvébén a lányok között éppen a kedvese nyerte meg a tíz kilométert. Így tervezték?
– Betti mondta, hogy nyerni akar, de nem feltétlenül láttam ezt rajta – aztán a befutót, majd a beérkezést látva fel is kiáltottam: Jézusom, megnyerte! Futottam hozzá, és csak azt kérdezgettem tőle: ezt hogy csináltad?

– Aztán vele és még két társával a váltóban is diadalmaskodtak.
– Ott már könnyű dolgom volt, hiszen nagy előnnyel kaptam meg a váltást: az utolsó métereken volt időm átgondolni az elmúlt öt évet, amelyet a juniorkorosztályban töltöttem. Még egyszer, utoljára rácsaptam a panelre – innentől már csak a felnőttversenyek várnak rám.

– Szombaton például a barcelonai Európa-kupa-verseny.
– Halmozom az élvezeteket! Viccet félretéve: minél több tapasztalatot szeretnék szerezni, hogy például a kvalifikációs világbajnokságon már könnyebben hozhassak jó döntéseket.