Vizes vb: Rasovszkyéknál nyoma sincs a feszültségnek

Az ég szürke, a tenger barna – nem feltétlenül erre számít az ember, amikor egy ilyen helyre keveredik, no de négynapos özönvízszerű esőzés után már annak is örülni illik, hogy végre a leendő pályán edzhetnek a versenyzők a Momocsi Beach Parknál.

Rasovszky Kristófék mindenesetre a lehető legtovább húzták az éles tesztelést, de miután sehonnan sem érkeztek riasztó hírek, végül péntek délelőtt ők is a barna hullámokba vetették magukat. Más miatt felesleges idegeskedni, merthogy a korábbi olimpiai kvalifikációs vb-kről ismert brutális kvótaszerzési procedúrát sokkal „emberbarátibbá” gyúrták. Márpedig a leírtak értelmében a két veszprémi biztos párizsi résztvevő, hiszen A-szintjük van 1500 gyorson, azaz nyoma sincs a feszültségnek, ami a 10 km-es viadalt megelőző órákat jellemezte 2011 óta.

Osztanak kvótákat, itt hármat (a dobogósoknak), jövő februárban Dohában a többi 19-et, de akinek nem jut, az medencés szintidővel csatlakozhat az olimpiai mezőnyhöz. Mivel nálunk momentán sem égen, sem földön nem látszik olyan, aki Rasovszkyék elé kerülhetne akár 10 kilométeren, akár 1500-on, számukra itt elsősorban a verseny az érdekes.

Egy próbakör után egy kis befutógyakorlás, hogy érezzék az irányt, Rasov­szky biztos, ami biztos, kőkeményen lehajráz egy monacóit, aki kissé zavartan pislog, hogy honnan kapta a méretes oldalhullámokat („Volt tíz méter előnye, miért nem úszott gyorsabban.”).

A vízből kijőve némi hümmögés, hogy az edzés előtt hófehér alapú mintás gyakorlónadrág gyakorlatilag teljesen bebarnult, aztán ugyanazzal a lendülettel már dobálják is be az urak a széntablettákat. (A pálinka egyelőre másodlagos menekülési útvonal, csak súlyosabb szimptómák esetén kerül elő a bőröndből. Már a verseny idején. Az utolsó napon garantáltan nyílnak az üvegek…)

„Azért kifelé elég nagy az áramlat, úgy éreztem, hogy egy métert sem haladunk – magyarázza a szakág eddigi egyetlen magyar világbajnoka. – Ez érdekes lehet, meg ezek a lapos hullámok csak arra jók, hogy összébb tömörítsék a mezőnyt, de hát mindegy, ez van, ezt kell szeretni. Amúgy minden oké, én tényleg remélem a legjobbakat, mert jó erőben érzem magam.”

Betlehem Dávid ezúttal nem annyira harsány, mint „békeidőben”, érződik, hogy nyakunkon a nagy viadal.

„Bízom benne, hogy minden összeáll vasárnapra” – jegyzi meg az ifjú klasszis, akinek láttán két éve még a többség csak röhörészett a budapesti Eb váltóversenye előtt, mondván, kétszer kell ránézni, hogy egyszer észrevegyék; azóta nyert két junior-vb-t (ha nem kóborol el az ideális vonalról, akkor utcahosszal vágta volna haza a római Eb mezőnyét), érmeket fogott világkupa-viadalokon, azaz mindenki tudja: Dávid ma már bármire képes. És ígérete szerint nem fog befeszülni, nem fogja túlizgulni a vasárnapot: „Hajó meg csak lesz, ami megy előttünk, hogy ne kóvályogjak.”

Rasovszky Kristóf kapcsán azon lamentálunk, vajon számíthatunk-e még tőle hasonló, terminátorszerű söprésre, mint öt évvel ezelőtt Glasgow-ban, ahol mindhárom egyéni számot megnyerte gyakorlatilag az Európa-bajnokságon, 10 km-en egy rettenetes célpanelre nyúlás miatt előzhette meg csupán a holland Weertman.

„Akkor egy fiatal, feltörekvő úszó volt, gátlások nélkül, aki mindent akart úszni, a huszonötöt is, és igen, valóban söpört; ráadásul egy olimpiai ciklus félidejében a nagy riválisok még nem indultak el felfelé az olimpiát követő automatikus visszaesésből, míg Kristóf épp akkor kezdett szárnyalni, ez is belejátszott az akkori remeklésbe – mondja Szokolai László edző. – Most viszont már egy kipróbált versenyző minden rutinjával teszi a dolgát, nem véletlen, hogy rendszeresen ott van elöl minden versenyen, csak hát ugye vannak riválisok is, azaz apróságok döntenek arról, ki hányadik helyen végez. Viszont amit idén láttunk tőle a medencében, az jól mutatja, még bármire képes: olyan fejlődést produkált huszonhat évesen, ami ebben a korban az úszóknál már egyáltalán nem jellemző.”

Ennek szellemében várhatjuk bizakodva az előttünk álló napokat, sőt Rasovszky már most hegyezi magát a 400 gyorsra is. Persze a fókusz a 10 km-en van, és valami azt súgja, erre a medencés szintidős kvalifikációra elegáns mosollyal gondolunk majd vissza nem is oly sokára.