Sárkány Zalán: Párizs után visszamegyek Amerikába

– Hat nappal az NCAA-győzelem után már edzett Veszprémben: a szezon megtervezésekor is úgy kalkulált, hogy hazatér a magyar bajnokságra?
– Igen, az ob a következő állomás a felkészülésemben – válaszolta Sárkány Zalán, aki decemberben teljesítette 1500 méteren az olimpiai A-szintet, s aki négy egyéni számban indul az ob-n. – Már tavaly júniustól Szokolai László irányításával készültem itthon, ám hivatalosan csak januártól vagyok a Balaton Úszó Klub tagja, szeretnék is az új egyesületemnek minél több pontot gyűjteni az ob-n. A formám persze kérdéses, hiszen egyik versenyről esem a másikra, ráadásul kint jó ideje csak yardos medencében edzettünk, hogy jól sikerüljön az egyetemi bajnoki döntő, így egyelőre furcsa az ötvenes medence, de mindent megteszek azért, hogy jó formát hozzak a Duna Arénában.

–Utána pedig irány vissza Amerikába?
– Igen. Keddtől péntekig tart az ob, eltöltök még egy hétvégét a családommal, utána viszont repülök vissza Arizonába, hogy letegyem a vizsgáimat. Májusban jövök újra, onnantól újra Rasovszky Kristóffal és Betlehem Dáviddal készülök Párizsra.

– Remek hónapokat tudhat maga mögött: egyéni csúcsok, A-szint, amerikai egyetemi bajnoki rekord, egyetemi bajnoki győzelem – megkérdezi magától, hogy ebben a filmben tényleg én vagyok-e a főszereplő?
– Szerencsére rendszerint két lábbal állok a földön, ám azért még nekem is gyakran bevillan, mi is történik velem, mekkora lehetőség, hogy ott edzhetek, ahol. Szeretném ennek az egésznek élvezni és megélni minden pillanatát.

– Azt már korábban elárulta, hogy még a látszólag tökéletes úszásban is mindig talál hibát, ezek után adódik a kérdés: hogyan értékeli a januártól kezdődő egyetemi szezonját?
– Az eleje kifejezetten jól sikerült, ám aztán hibáztunk, mert a konferenciabajnokságra könnyítettünk, így ott úsztam jobb időket – a bajnokság döntőjében elmaradtam az egyéni rekordjaimtól. Annak azért örülök, hogy a mérföldet sikerült megnyernem, mi több, erre büszke vagyok. Ahogyan arra is, hogy a csapattal győzni tudtunk.

– Volt nagy ünneplés?
– Volt bizony, a döntő után rendeztek egy nagyobb partit is, ahol ott lehettek a szülők – jó, hogy végre a szüleim is velem lehettek. De aztán Bob Bowman két nappal későbbi bejelentése kicsit megváltoztatta az ünnepi hangulatot…

– Tényleg nem tudtak Bowman szándékáról előzetesen?
– Olyannyira nem, hogy a többi edző is csak kicsivel előttünk értesült róla. Szombaton nyertük meg a bajnokságot, hétfőn kettőre hívták össze a csapatot, s bár pletykákat hallottunk előzetesen, úgy gondoltuk, Bob Bowman gratulál majd nekünk, ehelyett körülbelül négy perc alatt elmondta, hogy kilenc év után elhagyja Arizonát.

– Sokként érte önöket a bejelentés?
– Nekem inkább csak váratlan volt. Mert bár jó a kapcsolatom Bobbal, leginkább egy hosszútávúszó-edzővel, Logan Hirkával készülök – sokkot azoknak jelenthetett Bob döntése, akik minden egyes edzésen vele dolgoztak eddig.

– A folytatásról tud már valamit mondani?
– Az biztos, hogy Párizs után visszamegyek Amerikába, de azt még nem tudom, hogy hová.