Nem fénylik az ezüstérem

Pedig minden meseszerűen kezdődött. A nyitónapon ugyanis négy góllal vertük a címvédő görögöket. "Nagyon jól játszottunk, lendületesen, pontosan – mesélte Godova Gábor szövetségi kapitány. – A harmadik negyedtől a görögök nem is nagyon hajtottak. Látták, hogy elment a hajó, és inkább tartalékoltak a későbbiekre. Igazán nem is érdekelte őket ez a vereség, végül is csak a csoportelsőségről döntött… Az úgyis szinte biztos volt, hogy mindkét válogatott továbbjut a csoportból. Nekünk viszont lendületet adott ez a győzelem.”
Aztán következtek a Godova által csak "adminisztrációs találkozók”-nak nevezett Németország, Argentína, illetve Új-Zéland elleni meccsek. Nyolc, tizenhét, aztán tizenhat gólos sikerek – nem éppen megterhelő.
A japánok elleni negyeddöntőt is bízvást sorolhatnánk az előző kategóriába. "A japán csapat üde színfoltja volt ennek a vb-nek. Tátott szájjal fotóztak mindent, legfőképp a nagycsapatok játékosait. Fizikailag szinte tökéletesek, a többivel azonban már akadt gondjuk” – ecsetelte a mester.

Négy laza "edzés” után a szokványosan kemény orosz gárda jött szembe, a későbbi gólkirály Dokucsajevvel az élen. A kapitány szerint a szbornaja "a harmadik legjobb csapat volt, csak az érdekes lebonyolítást okolhatják, hogy ötödikek lettek. Meg persze minket” – tette hozzá.
Pechükre a hellének megint az utunkba kerültek. A vb legjobb kapusa, Nagy Viktor és a legjobb játékosnak megválasztott Afrudakisz közül előbbi örvendhetett: 11–6-tal haladtunk tovább. Az utolsó mérkőzésen: Szerbia-Montenegró–Magyarország. Vitathatatlanul kettő a világ vezető pólós nemzetei közül. Elégedett is volt mindenki Nápolyban, hiszen valóban a legjobbak kerültek a döntőbe. És ezen a ponton érünk el a korábban már említett "kiszúráshoz”. A kiállítások ugyanis pici aránytalanságot mutatnak. Egyszerűbben: a szerbek kétszer annyi előnnyel bírtak, mint a magyar fiúk. "Én nem feltétlenül mondom azt, hogy a bírók csaltak. Lehet, csak annyi történt: minden kritikus szituációban nekik kedvezett a szerencse. Azért szomorú mindenki, mert voltunk olyan jók – ha nem jobbak –, mint a szerbek.”
Nos, ezért fáj.