Kézilabda: Tóvizi Petra jó szereplést remél a junior-vb-n
G. G. „Nyíregyházán születettem, de kétéves voltam, amikor átköltöztünk Debrecenbe. Öten vagyunk testvérek, így állandóan mozogtunk és sportoltunk. Először mindannyian az úszással kezdtünk, ugyanis a szüleink azt szerették volna, ha úszni mindenképpen megtanulunk” – elevenítette fel a kezdeteket a 19 éves beállós, aki végül a Kincskereső Programnak köszönhetően került a kézilabda közelébe. A Debreceni Sportcentrum Sportiskola által elindított program célja felkutatni, kiválasztani és képzésben részesíteni a város oktatási intézményeiben tanuló sporttehetségeket, ezáltal megfelelő utánpótlást biztosítani a Sportiskola szakosztályai, valamint Debrecen felnőtt sportszervezetei számára.G. G. „Nyíregyházán születettem, de kétéves voltam, amikor átköltöztünk Debrecenbe. Öten vagyunk testvérek, így állandóan mozogtunk és sportoltunk. Először mindannyian az úszással kezdtünk, ugyanis a szüleink azt szerették volna, ha úszni mindenképpen megtanulunk” – elevenítette fel a kezdeteket a 19 éves beállós, aki végül a Kincskereső Programnak köszönhetően került a kézilabda közelébe. A Debreceni Sportcentrum Sportiskola által elindított program célja felkutatni, kiválasztani és képzésben részesíteni a város oktatási intézményeiben tanuló sporttehetségeket, ezáltal megfelelő utánpótlást biztosítani a Sportiskola szakosztályai, valamint Debrecen felnőtt sportszervezetei számára.
Tóvizi Petra • Fotó: Derencsényi István
„Nálunk is jártak, felmérték a sportosabb alkatú gyerekeket, a dinamikára, vagy éppen a labdaérzékre voltak kíváncsiak. Végül küldtek egy papírt, hogy a véleményük szerint nekem kézilabdáznom kellene, bár megmondom őszintén, nem tudtam, mit láttak bennem, mert én úgy éreztem, semmiféle érzékem nincs hozzá. Igazából aztán azért döntöttem a kézilabda mellett, mert a legtöbb barátnőm is odament, így én is ott kötöttem ki” – mondta őszintén Tóvizi Petra.
A fiatal játékos hozzátette, ezt követően nehéz évek következtek, ugyanis minimális sikerélménye volt a sportágban, ráadásul a legtöbbször különmunkát kellett végeznie, hiszen, ahogyan ő fogalmazott, „még nem dobni sem tudott” igazán.
„Ez idő alatt a szüleim próbáltak is más sportágak irányába terelgetni, én is éreztem, hogy ez így nincs rendben, ugyanakkor a társaság odakötött, valamint a légkört is nagyon szerettem, ezért maradtam. Ezt követően néhány év alatt szépen lassan kiforrta magát a dolog: fokozatosan fejlődtem, egyre többet edzettem a többiekkel és a meccseken is több lehetőséget kaptam” – fogalmazott az ifjú beálló, akinek fejlődése azóta is töretlen.
„Egyre komolyabban vettem a sportot, egyre több és több mindent áldoztam fel ennek érdekében, hiszen kezdtem úgy érezni, ebből még lehet valami. Sokkal többet tréningeztem, ami dobott a fejlődésemen is” – jegyezte meg.
Tóvizi egész pályafutását a Lokiban töltötte. Eleinte a korosztályos csapatokban játszott, ifiként azonban néha már a juniorok között bizonyíthatott, nem sokkal később pedig a felnőttek között is megkapta a lehetőséget: „Megmondom őszintén, nem is nagyon emlékszem, melyik meccsen debütáltam, ugyanis a lányoknak köszönhetően egyáltalán nem izgultam. Csak annyit mondtak, hogy tegyem hozzá azt, amit tudok.”
Teljesítményére természetesen a válogatottnál is felfigyeltek, s már negyedik éve tagja a korosztályos nemzeti csapatnak: „Szerencsére nagyon hamar befogadtak, de igazából soha nem volt problémám a beilleszkedéssel. A közösségünk évre jobb lett, és erősebb a csapatszellem” – mondta Tóvizi, aki júliusban hazai pályán játszhat a junior-világbajnokságon. Nem lesz könnyű dolguk, ugyanis Hajdu János távozása után Golovin Vlagyimir nemrég vette csak át a gárda irányítását.
„Már volt három összetartásunk, próbáljunk átvenni azt a taktikát, amit az új szövetségi edző kér, ugyanakkor nagy változtatásokat nem lehet végrehajtani az idő rövidsége miatt. Mindenesetre szeretnénk jó teljesítményt nyújtani a családtagjaink előtt.”
További korosztályos hírekKÉZILABDÁBANa sportági aloldalunkon.
