Sportszülők akadémiája: ki a jó utánpótlásedző?

Nagy érdeklődés övezte a Magyar Edzők Társaságának új kezdeményezését, a Sportszülők Akadémiája című előadássorozat első eseményét, szinte zsúfolásig megtelt a Magyar Sport Háza nagyjából 300 fős konferenciaterme, miközben hozzávetőleg ötszázan követték a rendezvényt a világhálón, a MET YouTube-csatornáján.

„Régóta foglalkozzunk azzal, hogy a szakembereket, az edzőket támogassuk és képezzük,

Köpf Károly főtitkár javaslatára jött létre ez a hiánypótló kezdeményezés, mellyel az a célunk, hogy a lehető legtöbb tudást adjuk át a sportszülőknek” – vezette fel Molnár Zoltán, a Magyar Edzők Társaságának elnöke az első eseményt, amelynek témáit – „milyen sportszülő vagyok?”, illetve „milyen a jó utánpótlásedző?” – Kemény Dénes mesteredző, a háromszoros olimpiai bajnok férfi vízilabdaválogatott szövetségi kapitánya, valamint dr. Kovács Krisztina, a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetem sportpszichológusa boncolgatta.

Kovács Krisztina bemutatta a sportszülői lét legfontosabb sajátosságait, példákon keresztül ismertetve a különféle magatartásokat, és azt: ezek közül melyek miként segítik vagy éppen hátráltatják a fiatalt (és az edzőjét) abban, hogy a sportolás örömteli, egyben eredményes legyen?

„Sportszülőnek lenni összetett feladat,

Aki a tökéletességre törekszik, az előbb-utóbb sportpszichológusnál köt majd ki.”

Hozzátette, szülőként néha a legjobb szándékkal lehet a legnagyobb kárt okozni. A folytatásban aztán beszélt az utánpótlássport és a versenysport szembenállásáról is.

„Amíg az előbbiben a fiatalok fejlesztése, utóbbiban a sikeresség kerül előtérbe, és a rendszer sajnos gyakran nem engedi meg a serdülők fizikai kifejlődését, mivel az edzőket az eredményeik alapján minősítik. Az utánpótlássportnak egyébként sokkal többről kellene szólnia, mint hogy hányan lesznek olimpikonok, vagy éppen NB I-es futballisták, hiszen a sportolói életmód a későbbiekben megannyi sportszakembert, edzőt is kitermel.”

Kemény Dénes a jó utánpótlásedző ismérveit taglalta előadásában.

„Ahogyan elhangzott, az edzőket általában az eredményeik alapján ítélik meg, de ez elsősorban a felnőttsportra igaz. Az utánpótlásedzők esetében ennek másképpen kell lennie. Az ő munkájuk értékelésekor az aktuális eredményesség legfeljebb húsz-harminc százalékot számíthat, sokkal fontosabb, hogy – a nevéből is adódóan – utánpótlást biztosítson a felnőttkorosztálynak.”

A klasszis tréner edzői pályafutásának kezdeti időszakából idézett fel tanulságos történeteket.

„Amikor Comóban elkezdtem utánpótlásedzőként dolgozni, magam is azt hittem, hogy milyen fontos a győzelem, mert akkor majd nyilván majd jobb lesz a hangulat a csapaton belül. Az első meccsünket meg is nyertük 5–4-re Milánóban, ezután a hazafelé úton boldogan ültem az autóban, amikor a klub elnöke mellettem megjegyezte: most valószínűleg jó néhány gyereknek folyik a könnye a többi kocsiban, mert nem játszattam őket a mérkőzésen. Erre annyit feleltem: ha játszatom őket, kikapunk. Az elnök viszont hangsúlyozta, mindenki fontos, soha nem lehet tudni, kinek mikor indul meg a fejlődése. És ma már tudom, neki van igaza, pedig csak egy függönygyáros üzletember volt.

Kemény kiemelte: utánpótlásedzőként dolgozni szakmai feladat, de legalább annyira fontos a légkör teremtése. A lényeg, hogy a gyerek másnap is lejöjjön az edzésre.

A gyerekekkel, a fiatalokkal eltöltött időszak a későbbiekben csak az előnyére válhat minden szakembernek, különösen akkor, amikor később igazán komoly feladattal bízzák meg.”

Végül édesapját, a legendás utánpótlásedzőt, Kemény Ferencet is idézte.

„Fecsó egyszer úgy fogalmazott:

(Kiemelt kép forrása: Magyar Edzők Társasága)