Úszás: Komoróczy Lorát nem zavarja a zsúfoltság
Egyéniben nem, a vegyes staféta első – hátúszó – tagjaként viszont fajsúlyos szerephez jut a jövő hónapban esedékes világbajnokságon a 17 esztendős Komoróczy Lora, aki örömmel várja a rajtot.
„Számítottam is rá, meg nem is, és persze boldoggá tett, hogy bekerültem a váltóba – avatott be bennünket érzéseibe az Iron Swim SE fiatalja, amikor a vb-start előtt érdeklődtünk nála, hogyan készül az év eleji vizes csúcstalálkozóra és miként fogadta, hogy ő lesz a kezdőembere a női négyszer százas vegyes váltónak a katari fővárosban. – Azért volt bennem bizonytalanság, mert egyéniben nincs még A-szintem, csak ötven háton, az viszont nem olimpiai szám. Viszont
reménykedtem benne, hogy váltóban bekerülök a világbajnoki csapatba, mert a ranglistán, száz háton nekem van a legjobb időm eddig.
Szóval ebből a szempontból nem ért váratlanul, nyilván örültem neki, és annyira nem sajnálom, hogy egyéniben nem úszhatok a vébén. Ráadásul mivel elsőként rajtolok el a váltóban, olyan, mintha egyéniben indulnék, számít az időm, így százon már Dohában is megpróbálom megúszni a szintet...”
Ehhez kellő erő, jó kondíció is szükségeltetik – vetettük közbe.
„Meglepően jó állapotban érzem magam, pedig az év eleji kezdés amúgy nekem mindig afféle mumus volt.
Eddig mindig nagyon nehezen indult, most viszont – lekopogom – nagyon jól megy, hála istennek, és nagyon jó időket úszok, jó formában vagyok
– így a 2006-os évjáratú tehetség, aki elmondta, hogy a december közepi Győri Open volt az utolsó versenye tavaly, utána pihenő- és úszónapok váltogatták egymást, a két ünnep között is volt vízben, s január 3-án kezdte el „úgy rendesen elölről” a munkát.
A múltidézés jegyében elmesélte, hogy a Római Sportegyesületben indult úszópályafutása, Óbudán, ahol született, ott volt három évig, utána került át jelenlegi edzőjéhez, Takács Imréhez Törökbálintra, és jó két éve együtt mentek át az Ironba.
„A Duna Arénában edzünk, nagyon szeretem, amire szükségünk van, az megvan itt, az egyesület mindent biztosít, nekem csak úsznom kell. A TF gyakorló gimijébe járok, most vagyok végzős, úgyhogy ha amúgy nem lenne elég teendőm, idén még hátra van az érettségi, májusban ballagás, a szalagavató már megvolt decemberben – sorolta egy szuszra, majd még elidőztünk kissé az iskolájánál: – Magántanuló vagyok, de nagyon szeretem a sulimat.
Bár nem vagyok benn sokat, rengeteget segítenek a tanárok. Ha nem lennének ilyen rendesek, nehezebb lett volna és lenne az úszást összehangolnom a tanulással.
Nagyon segítőkészek meg kedvesek, az igazgató is.”
Ami azt illeti, az iskolai búcsúév nélkül, önmagában is keménynek ígérkezik a 2024-es esztendő, amely tele van versennyel.
„Szó se róla...2022-ben jutottam el először felnőtt-vébére a válogatottal, akkor kezdődött, hogy nagyon összesűrűsödtek a versenyek, már akkor is szinte minden volt egy évben. Úgyhogy
nekem most is az a normális, hogy ennyi minden van, de nem bánom a zsúfoltságot, mert legalább zajlik az élet...
Az edzőm éppen ma mondta, hogy az áprilisi felnőtt országos bajnokság előtt is lesz még egy új feladat, egy kisebb nemzetközi verseny az ifiknek, alig három nappal az ob előtt, Grazban, de cseppet sem zavar. Úgy vagyok vele: hálásnak kell lennem, hogy ennyi helyen ott lehetek, emellett meg gyakorolok, minél többször úszom le egy távot, annál tapasztaltabb leszek...”
A beszélgetés végén visszakanyarodtunk a medencébe, hogy egy kérdést még tisztázzunk: van-e kedveltségi sorrend az ötven és a száz hát között.
„A százat igazából jobban szeretem, csak hát eddig az ötven ment jobban. Az olimpia miatt a száz méterre próbálunk összpontosítani, ott 59.99 másodperc az A-szint, nekem meg 1:01.10-em van, ezt kell levinnem a következő időszakban. Szép feladat, igyekszem teljesíteni...”
(Kiemelt kép forrása: musz.hu)
