Mészárosné Kovács Andrea: A jó edző fő ismérve az alkalmazkodóképesség
Igazi kosaras családban nőtt fel Mészárosné Kovács Andrea, ugyanis az édesapja kiváló játékos és edző is volt, a bajai sportélet egyik ikonja. Kovács József 75-ször szerepelt a válogatottban, majd vezetőedzőként Magyar-kupa-győzelemre és bajnoki ezüstéremre vezette szeretett klubját, a Bajai SK-t. Ezek után lányának is egyenes út vezetett a kosárlabdapályára, és belőle is jó játékos vált; aktív pályafutása során a legnagyobb sikerét (magyar bajnoki cím, 1993) Sopronban érte el. Majd, amikor felhagyott a játékkal, ő is edzőnek állt.
„A bajai kezdeti időszakot követően tíz éven át játszottam Sopronban, majd pályafutásom utolsó szakaszában Kecskemétre igazoltam, és ott is hagytam abba a kosárlabdázást, majd kóstoltam bele először az edzősködésbe – idézte fel az edzői pályájának kezdeti lépéseit Mészárosné Kovács Andrea az Utánpótlássportnak. – Mikor még játszottam, huszonhét évesen Kecskeméten elkezdtem foglalkozni gyerekekkel, méghozzá a legkisebbekkel, és szépen lassan beletanultam a tréneri szakmába.
Szerettem csinálni, megszállottja voltam a kosárlabdasportnak, és azt gondolom, mindig is ez vezetett engem az utamon, mígnem lépésről lépésre egyre feljebb kerültem a ranglétrán.
Visszatekintve, az edzői pályám elején nagyon szigorú és kemény voltam a gyerekkel, néha talán túlságosan is. A mai eszemmel már teljes másként kezelnék sok helyzetet, de kezdő edzőként sajnos a saját bőrömön tapasztaltam meg mindent, és jöttem rá az évek során, hogy melyik volt hatékony és helyes módszer az adott szituációban, míg a hibákból igyekeztem mindig tanulni és fejlődni. Fontosnak tartom, hogy időről időre önkritikát is gyakoroljak.
Ugyanakkor a szigort, illetve a fegyelem megkövetelését nem engedtem el teljesen, mert azt vallom, ez adja meg az alapot az eredményességhez.
A kétezres évek elején a kecskeméti ifjúsági és serdülőcsapatot több alkalommal is bejuttatta a korosztályos országos döntőbe. Aztán 2005-ben Ceglédre került, ahol jött az újabb szintlépés, és a junioregyüttessel bajnoki finálét játszhatott, és ezüstérmesként zárt, valamint diákolimpiai országos döntőt is nyert tanítványaival.
Emlékszem az első ceglédi meccsemre, amelyen kiütéses különbséggel kikaptunk 102–2-re. Nagy elánnal vetettem bele a munkába, és elhatároztam, hogy én itt majd valami nagyot fogok alkotni, és összerakok egy ütőképes csapatot. El is telt négy-öt év, és ugyanezzel a társasággal bejutottunk a junior bajnokság döntőjébe.
Ezt hatalmas eredménynek tartom; ez a folyamat megmutatta számomra, hogy honnan hová el lehet jutni kemény munkával. Ebben az időszakban tényleg igazi sztahanovista voltam, minden egyes nap reggeltől estig dolgoztam, mert az edzősködés mellett még a gimnáziumban is tanítottam. Sosem tartottam magam vándormadárnak, ahol jól érzem, ott szeretek építkezni, és hosszú távra tervezni."
Kovács Andrea aztán Cegléden ült le először NB I/A-csoportos felnőttcsapat kispadjára, majd 2011-ben a szegedi élvonalbeli együttesnél folytatta, amellyel negyedik helyet ért el. Ekkor viszont a Tisza-partiaknál az első csapat – anyagi gondok miatt – visszaesett a másodvonalba. De ez sem szegte kedvét, rögtön a következő évadban meg is nyerte az NB I/B-t, és visszajuttatta az A-csoportba a Szegedet. A pénzhiány miatt időközben az egyesületnél – az ő szakmai vezetésével – egyre inkább az utánpótlás-nevelésre került a nagyobb fókusz. Amelynek meg is lett az eredménye, amikor 2022-ben a Szegedi KE serdülőbajnoki címet ünnepelhetett. Tizenkét szegedi esztendő után következett az újabb váltás: 2023-ban a BEAC-hoz igazolt, ahol azóta is a felnőttcsapat vezetőedzője és a klub utánpótlásának szakmai vezetője is egyben.
A hitvallásom szerint a jó edző egyik legfőbb ismérve az alkalmazkodóképesség.
Én legalábbis mindig erre törekedtem, igyekeztem idomulni a jelen generáció igényeihez, és másképpen bánni, kommunikálni a mai fiatalokkal. Az egykori játékosaim közül többen mondták már, hogy sokat változtam az évek alatt, és manapság már nem vagyok olyan keménykezű edző, mint régen.
Igazából napjainkban is a fenti elv szerint dolgozom, próbálok alkalmazkodni, változtatni, új dolgokat beépíteni a pedagógiai eszköztáramba annak érdekében, hogy jó kapcsolatot tudjak kiépíteni a játékosaimmal, továbbá eredményes is legyen az aktuális csapatom.
Mára – talán a koromnál és a tapasztalatomnál is fogva – jóval türelmesebb lettem, a felesleges konfliktusokat és belharcokat igyekszem elkerülni. Régen szigorúan ragaszkodtam az elképzeléseimhez, mostanra be kellett látnom, néha hatékonyabb, ha nem vagyok annyira vaskalapos, és egyszer-egyszer engedek az elveimből.”
A klub feladatai mellett 2011-től több mint egy évtizeden át (egészen 2023-ig) dolgozott a korosztályos válogatottak élén szövetségi edzőként, s ez idő alatt számos nagy sikert ért el. Az 1997-1998-as születésűekből álló U16-os válogatottal
2013-ban az EYOF-on és az Európa-bajnokságon is bronzérmet szerzett,
utóbbi azért is volt különleges, mert azt megelőzően a mieink legutóbb 1976-ban állhattak dobogóra az U16-os korosztály Eb-jén.
Egy évre rá, 2014-ben aztán az U17-es világbajnokságon is harmadikok lettek, ezzel az utánpótlás-vb-k történetében először lett érmes a magyar csapat.
Majd 2017-ben – immár a 2001-2002-esekkel – az U16-os nemzeti csapatot két világversenyen, az Európa-bajnokságon, illetve az EYOF-on is döntőig, ezüstéremig vezette.
Az eredményei alapján az elmúlt egy-másfél évtizedben Mészárosné Kovács Andrea volt a magyar női kosárlabda-utánpótlás legeredményesebb edzője. A korosztályos sikerek mellett a nagyválogatott másodedzőjeként is dolgozott hosszú évekig. A mai felnőtt női nemzeti csapat kulcsjátékosaival az utánpótláséveik során szinte egytől egyig foglalkozott szövetségi trénerként.
„Ahogy játékosként, úgy edzőként is a kemény munka önmagában nem mindig elegendő, bizonyos helyzetekben szüksége van az embernek némi szerencsére is. Nekem ilyen volt az a pillanat, amikor Balogh Judit, vagyis Bubu (223-szoros válogatott klasszis, akiből aztán kiváló edző is vált, a BEAC szakmai igazgatója volt 18 éven át, illetve a korosztályos válogatottakat is irányította több ízben – A szerk.) beajánlott engem az utánpótlás-válogatotthoz, így először kipróbálhattam magam segédedzőként az U16-osok, majd az U20-asok mellett is. Jó időben kellett jó helyen lennem.
Emiatt mindmáig nagyon hálás vagyok Bubunak, mert ha nincs ez a lehetőség, korántsem biztos, hogy így alakul a pályafutásom, és ilyen nemzetközi eredményekben van részem.
És hogy mégis mire legbüszkébb az immár háromévtizedes edzői pályafutása során?
„Ha szakmailag nézem, akkor egyértelműen a nemzetközi sikerekre, a világversenyeken nyert érmekre.
Azonban a válogatottal elért sikerek nemcsak az én érdemem, hanem valamennyi magyar kosárlabdaedző közös eredménye, hiszen a klubokban ők nevelték ki a korosztály legjobbjait.
Köszönettel tartozom mindenkinek, akinek bármilyen módon része volt a játékosok fejlesztésének, és külön köszönöm a stábtagoknak is, hogy mindvégig mellettem és a csapat mellett álltak. Emellett hálás vagyok azért is, mert rengeteg jó játékossal dolgozhattam együtt a karrierem alatt, nemcsak a válogatottnál, hanem klubszinten is. Ugyanakkor, ha mind közül egyet kiemelhetek, akkor az a Drahos Leila a legkedvesebb szívemnek, aki jelenleg is a tanítványom. Szegeden még kisgyerekként került hozzánk, és kezdtünk el vele foglalkozni Földi Alexandrával és lányommal, Mészáros Viviennel közösen. Leilának aztán azóta is – az első időkben Szegeden, az elmúlt években pedig már a BEAC-ban – testközelből végigkísérhetem a szárnybontogatásait, és egyengethetem a fejlődését.
Szívmelengető érzés látni, hogy az évek alatt az egykori kislányból tizennyolc esztendős korára olyan játékos vált, aki az NB I/A-csoportban is hétről hétre meghatározó teljesítményre képes, ráadásul még mindig csak a karrierje elején jár, hosszú távon még nagyobb potenciál rejlik benne.
Persze, nem lehet mindenkiből klasszist játékost faragni, mert a képességek limitáltak, de a célnak annak kell lenni, hogy mindenkiből kihozzam a maximumot. Azt gondolom, a kellő szorgalommal és edzői hozzáadott értékkel még egy közepes képességű játékosból is lehet NB I/A-csoportos játékost nevelni.”
(Kiemelt képet készítette: Girgász Péter/BEAC)
