Csomai József: Érdekesen, barátsággal, kíváncsian
Gyerekként találkozott a vitorlázással Csomai József, aki – elmondása szerint – először a közösségbe szeretett bele, a sportág csak aztán követte.
„Balatonalmádiban kezdtem vitorlázni. A családomnak semmi köze nem volt a sportághoz, egy barátom járt le vitorlázni tanulni, rajta keresztül kerültem a telepre, és ott ragadtam. A családom nagyon támogató volt, biztattak, akármit is kezdtem sportolni. Édesapám a Veszprém Volánnál dolgozott, amelynek volt vitorlásszakosztálya, és ott lettem először igazolt versenyző.”
Két edzője – Káloczy Antal és Antal Gábor – igazán nagy hatással volt rá.
„Sokat tettek azért, hogy ennyire megszerettem a vitorlázást. Kiváló edzők és pedagógusok voltak. Az volt a különleges képességük, hogy
úgy tudták kihozni mindenkiből a munkát, hogy azt a társaság szórakozásnak tekintette.
Nem titok, példaként tekintek rájuk, és én is azon vagyok, hogy minél érdekesebb, élvezetesebb és persze hatékonyabb edzéseket vezessek.”
Csomai versenyzőként felnőtt magyar bajnoki címig jutott, és sokáig nem is gondolt arra, hogy edző legyen.
„Más irányba indultam, évekig azt csináltam, hogy azt a pénzt, amit a munkámmal megkerestem télen, azt nyáron elvitorláztam. Aztán jött egy lehetőség, hogy tartsak nyári táborokat a Balatonfüredi Yacht Clubban. Ez két éven keresztül ment, volt egy visszajáró csapat, amelyikkel aztán elkezdtem komolyabban dolgozni. Ekkor tudatosult bennem, hogy szívesen edzősködöm, örömmel foglalkoznék ezzel hosszú távon is.”
Klubjában 1993 óta dolgozik, így nem meglepő, hogy átfogó képe van arról, hogyan változtak a gyerekek az elmúlt évtizedekben.
„A pályám elején és a kétezres években csak lehozták a szülők a gyerekeket reggel, értük jöttek délután, nem kellett annyi mindenre figyelni, mint manapság. Az internet nagyon kinyitotta a világot, rengeteg inger éri a gyerekeket, amitől az aktív figyelmük nagyon korlátozott lett.
Ha nem tudsz nekik folyamatosan érdekeset mutatni, továbblépnek.
Akárcsak a közösségi médiában, továbblapoznak, ha egy mondatban az első két szó nem izgalmas.”
Adódik a kérdés: mit lehet tenni, hogy mégis hatékony legyen az edzés?
„Régebben öt-hat órát voltunk vízen, manapság legfeljebb hármat vagyunk kint. Pörgősebbek, intenzívebbek lettek az edzések, kevesebb szünetet tartunk. Muszáj váratlan feladatokat adni nekik, mindig valami újat behozni az edzésekre, hogy megmaradjon a koncentráció.”
A vízben és a vízparton nem lehet fegyelmezetlenkedni, mert könnyen megtörténik a baj.
„A vitorlázók egészen kiskoruktól kezdve szoktatva vannak a szabályokhoz, így szinte fel sem tűnik nekik, mennyi mindent kell betartaniuk, hiszen ez a természetes. Ahogyan idősödnek a gyerekek, már nem igazán kell fegyelmezni, hanem kvázi barátként kezeljük egymást. Ebből a szempontból az évek során sokat változtam.”
Csomai keze alatt a hazai vitorlássport zöme megfordult, elmondása szerint a legutóbbi Kékszalagon alig akadt olyan hajó, amelyben ne ült volna korábbi tanítványa.
„Az egyesületünkről készülő könyv miatt összegyűjtötték, hogy
huszonhét aranyérmet és tizenöt ezüstérmet nyertek a versenyzőim a magyar bajnokságokon.
A nemzetközi sikerek közül kiemelkedik Vadnai Jonatán két korosztályos világbajnoki címe, valamint a 2014-es ifjúsági olimpián elért harmadik helyezése. Jonatán egyébként vitorlás családból jött, így amikor hajóosztályt váltott, és hozzám került, szinte csak technikailag kellett kicsit istápolni, mert az alapjai adottak voltak.”.
A tréner a 2023-ban az év női sportolójának választott, világbajnok és Európa-bajnok Érdi Máriával is dolgozott együtt.
„Mári nem ült egyszemélyes hajóban addig, amíg hozzám került. Ő tipikusan az a sportoló, aki eldöntötte, hogy olimpiai bajnok lesz, és ezért hajlandó mindent megtenni. Reggeltől délutánig itt volt, dolgozott, nem ismert akadályt. Ezért is jutott arra a szintre, ahol most van. Egy jellemző példa:az edző nem akar kimenni a vízre, mert rossz idő van, ő meg ott áll az ajtóban, hogy tök jó, kezdjük. Akkor elgondolkodik az ember, hogy milyen elszántság és akarat van benne…”
Csomai a tanítványai közül kifejezetten büszke még Szamodi Tamásra, Kaiser Kristófra, Bató Péterre, valamint az iskolaprogramból hozzá került Kis-Kapin Karinára és Vida Rózára. Kíváncsiak voltunk, hogy a több mint harminc éve tartó sikeres edzőpályafutás elejére visszagondolva, csinálna-e bármit másképpen.
„Egy dolog jut hirtelen az eszembe: sokkal többet beszélgetnék azokkal az edzőkkel, akik már akkor tapasztaltak volt. Ez egy tapasztalati sportág, és azt gondolom, hogy lehetett volna kicsit többet kíváncsiskodni, tanulni az idősebb kollégáktól.”
(Kiemelt képünk fotósa: Máj Tamás)
