Tekvondó: diákcsúcs emlékezéssel és rekord részvétellel
Csaknem hatszázan voltak az elmúlt hét végi diákbajnokságunkon, ez fantasztikus siker, biztos jele a töretlen fejlődésünknek
– foglalta össze a lényeget honlapunk érdeklődésére dr. Márton Zsolt Krisztián, a hazai tekvondószövetség elnöke. A részvételi csúcsot elsősorban motivációs programjuk eredményeként értékelte, de hozzáfűzte, hogy a kiemelkedő érdeklődésben a közelmúlt nagy sikerei is közrejátszottak.
„Természetesen az olimpiai, világ- és Európa-bajnoki címek is hatottak, az emberek felfigyeltek ránk, nagyon sokan kedvet kaptak tekvondózni – folytatta az elnök. – Nyilván prioritása van az olimpiai aranynak, de a céljaink között a legfontosabb mégiscsak az, hogy szeretett sportágunkat elterjesszük az országban, hogy azt minél többen űzzék.”
Majd rátért arra, hogy míg a diákbajnokságon a 18 év alattiak indultak el, az Engrich Mariann-emlékversenyen csatlakozott hozzájuk a felnőttkorosztály.
Mariann sportágunk nagy ikonja volt, 1987-ben ő szerezte az első egyéni világbajnoki címünket küzdelemben,
s lett akkor az „Év női sportolója” is idehaza. Tagja volt az 1988-ban, Budapesten világbajnok csapatnak, és korán, tragikus hirtelenséggel hagyott itt bennünket. A magyar tekvondó meghatározó alakjának számított, sokan az ő hatására kezdtek el sportolni, hiszen roppant eredményes versenyző is volt, rendkívüli kisugárzással. A Márton lányokra szokták mondani, hogy évszázadonként születnek csak ilyenek. Mariann esetében még többről van szó: olyan, mint ő, csak egy születik egy évezredben...”
Az elnök hangsúlyozta, hogy Engrich Mariannt mindenki szerette, mindenki csak kapott tőle.
„Az utánpótlás-nevelésben is kiemelkedő munkát végzett, igaz példának állíthatta őt a szövetség, mikor megalapította a róla elnevezett életmű-díjat, amelyet első alkalommal Sobotkáné Fábián Éva kapott meg.”
A kitüntetett – amint az az ünnepi méltatásban elhangzott – szintén utánpótlásedzői tevékenységéért, a tekvondós közösségért végzett több évtizedes áldozatos munkájáért vehette át az elismerést. A Tájfun SE vezetőedzője örömmel és szerényen fogadta a díjat, ahogyan honlapunk gratulációját is, hangoztatva: nagyon megtisztelő, hogy megkaphatta, ráadásul elsőként, mert sokan mások is megérdemelnék ezt a fajta elismerést.
Engrich Mariann csapattársam volt, együtt versenyeztünk, s lettünk világbajnoki dobogósok, így aztán többszörösen sokat jelent a díj, nagy öröm, hogy nekem szavazták meg
– fogalmazott a magyar tekvondóban 47 éve jelen levő, korábbi élsportoló, aki pedagógus, testnevelő tanár is, és ami még feltétlenül kiemelendő, hogy először végzett tekvondószakedzőként Magyarországon.
(Kiemelt képünkön: Csúcsrészvétel mellett zajlott a 2026-os diákbajnokság Forrás: Magyar Taekwondo Szövetség)
