Judo: „Szeretném átadni a tudásomat a fiataloknak” – Ungvári Attila
Az elmúlt időszakban több korábbi klasszis cselgáncsozó is szövetségi edzőnek állt az utánpótlásban: az olimpiai és világbajnoki bronzérmes, Európa-bajnok Csernoviczki Évátaz U16-U14-es válogatott élére nevezték ki keretedzőnek, addig a háromszoros Eb-harmadik, vb-hetedik, két olimpiát is megjárt Ungvári Attilát az ifjúsági fiúk vezetésével bízták meg. A 37 éves, ceglédi születésű dzsúdós a tavaly nyári, budapesti világbajnokság után fejezte be aktív pályafutását, és vette át néhány hónap múlva az U18-as fiúválogatott irányítását, s így egykori mestere, Biró Norbert örökébe lépett, aki 2011-től kezdődően 14 éven volt a korosztály keretedzője, és jelenleg a hazai szövetség szakmai igazgatója.
Új kihívás számomra edzőként helytállni, de azért nem űrkutatásról, hanem ugyanúgy dzsúdról, tehát ismerős terepről van szó, ebben a sportágban töltöttem az elmúlt nagyjából harmincévemet
– kezdte Ungvári az Utánpótlássportnak. – Alapvetően sem állt távol tőlem az edzői szerep, ugyanis korábban szereztem diplomát a Testnevelési Egyetemen, és bízom benne, hogy az iskolapadban és versenyzőként a szőnyegen azért ragadt rám annyi tapasztalat és tudás, amit képes leszek most edzőként hasznosítani.
Küldetésemnek érzem, hogy a hosszú évek során felhalmozott megannyi tapasztalatomból lehetőleg minél többet átadjak a következő generációnak.
Önzőnek tartottam volna magamtól, ha ilyen módon nem próbálok meg visszaadni annak a sportágnak, amelynek ilyen sokat köszönhetek. Nyilván, még nagyon az elején járok az edzői pályámnak, ezért első lépésként nekem az a legfontosabb, hogy kivívjam a srácok tiszteletét, ha pedig ez sikerül, akkor jól tudunk együttműködni. Igyekszem hiteles lenni, és ha arra van szükség, be is állok közéjük küzdeni, és például megmutatom a különböző technikákat. Természetesen, azzal is tisztában vagyok, hogy minden versenyző más egyéniség, ehhez próbálok alkalmazkodni, és egyénre szabva tanácsokat adni.”
Ungvári Attila fél éve tölti be a szövetségi edzői posztot, és a fiatalokkal tavaly év végén két (Kranjska Gora és Győr), majd idén újabb három (Somorja, Porec és Teplice) Európa-kupa-állomáson szerepelt, a mieink pedig jó néhány érmet szereztek ezeken a versenyeken. A teljes ifjúsági válogatott összesen harminc dobogós helyezést jegyzett, 21-et a lányok, kilencet a fiúk.
„Bejczi Zsuzsannával közösen visszük keretedzőként az ifiket, ez csapatmunka köztünk, együtt foglalkozzunk a fiúkkal és a lányokkal is. Edzőként ő képviseli a rutint, már régóta viszi ezt a korosztályt szövetségi edzőként, és tényleg mindenben számíthatok rá. Ha nem lenne mellettem, valószínűleg el sem vállaltam volna ezt a feladatot – mondta. – Természetesen, örülök az eddigi sikereknek, de ebben a korban még nem feltétlenül az eredmények, az érmek a legfontosabbak, hanem a mindennapokban beletett kemény munka és a versenyeken mutatott összteljesítmény. Mindig van hova fejlődni, és ezt kell szem előtt tartania a versenyzőknek is.
Azt tartom a leglényegesebbnek, hogy ezeket a fiatalokat – a klubedzőkkel együtt dolgozva – segíteni tudjuk a fejlődésükben, hogy aztán a felnőttkorukra is még benn tudjuk tartani őket a sportágban, hisz a végcél nem tinisztárokat nevelni, hanem felnőtt klasszisokat adni a sportágnak.
A jövő ütőképes nagyválogatottját építjük, nem most – tizenhat-tizenhét évesen – kell kiteljesedniük, az ifi korcsoport csak egy ugródeszka. Korábban láttunk már számos olyan utánpótlás Európa- és világbajnoki érmest idehaza, aki aztán az évek során lemorzsolódott, és nem ért oda, hogy felnőttként is letegye a névjegyét. Az ifjúsági korosztálynál ebben a fejlődési, tanulási és önismereti folyamatban igyekszem segítséségére lenni a fiataloknak, és azért dolgozom, hogy a tehetségek valóban megtalálják az útjukat."
(Kiemelt kép forrása: EJU)
