Kézilabda: Bernhardt Panna az NB I legeredményesebb utánpótláskorúja
Már az óvodában megismerkedett a kézilabdázással a kozármislenyi Bernhardt Panna, aki kiskorában táncolt és aerobikozott is, ám a labda fogta meg a leginkább. Példát nem látott maga előtt, legalábbis a családjában senki nem űzte a sportágat korábban, a televízióban sem követte a meccseket; ahogyan fogalmaz, a játékba szeretett bele. Jó ideig hobbiként tekintett rá, de sosem csak félgőzzel csinálta, ennek is köszönhető, hogy 2024 tavaszán, két nappal a 17. születésnapja előtt bemutatkozhatott az NB I-ben. A Kozármisleny KA első felnőttélvonalbeli idényében. Csapata akkor kiesett a legfelső osztályból, egy évvel később viszont visszajutott, így Bernhardt számára következhetett az első teljes NB I-es évad
„Izgalom bőven volt bennem, magabiztosság már sokkal kevesebb, amikor azonban körvonalazódott a 2025-26-os keret, számítottam rá, hogy sok játéklehetőséget kaphatok. Szerencsére így is lett – mondja az Utánpótlássportnak az átlövő. – Arra viszont nem gondoltam, hogy ennyire jól megy majd a játék, és ilyen sok gólt szerzek. Az évad közben realizálódott
bennem, hogy ha keményen dolgozok, annak igenis eredménye lesz.”
Bernhardt eddig 21 bajnokin kapott lehetőséget, összesen 74 gólt szerzett, ezzel ő a legeredményesebb az utánpótláskorú – vagyis a 2006-os születésű és annál fiatalabb – játékosok között.
Teljesítményére joggal lehet büszke a fiatal, miközben a teljes képet nézve keserűbb lehet a szájíze, hiszen csapata már biztosan kieső helyen végez,
24 mérkőzés után mindössze két pont áll a Kozármisleny neve mellett, az együttes csupán a DKKA-t tudta legyőzni. Azt viszont hozzá kell tenni, hogy a klub első csapata jórészt saját nevelésű kézilabdázókra épít, ráadásul a legtöbb utánpótláskorú kézilabdázót is itt vetették be.
„Tisztában vagyunk az erőviszonyokkal, de be kell vallanom, hogy a csapat produkciója az évad végére már megterhelő mentálisan.
Nehéz feldolgozni sportolóként, hogy ennyire ritka a pontszerzés, ugyanakkor ennek tudatában is ezzel a csapattal vállaltam volna a szereplést,
hiszen remek a közösségünk. Az utolsó fordulókban sem adjuk fel, annak ellenére, hogy a bennmaradásra már nincs esély. Keresni kell a pozitívumokat, mondjuk azt, hogy ebben a helyzetben is rengeteget fejlődhetünk. Meg azért a vereségeink között is akadtak olyanok, amelyek örökké emlékezetesek maradnak. Az ETO ellen például csak hat góllal kaptunk ki itthon, megnehezítettük a klasszisok dolgát, és a Fradival szembeni két meccs is kedves a szívemnek, mert helytálltunk, ráadásul mindkétszer hat gólt szereztem.
Ezek miatt már megérte belevágni a kézilabdába,
és bízom benne, hogy a csapattársaimnak is őriznek olyan pillanatokat, amikre hasonlóképpen tekintenek.”
A játékos a következő évadban is a Kozármislenyt erősíti majd, követi az NB I/B-be is követi nevelőegyesületét.
„Pécsett járok egyetemre, környezetmérnöknek tanulok, ezért nyilván az az ideális, ha a közelben sportolok. Igaz, más intézménybe is járhatnék ugyanilyen szakra, tehát nem ez az elsődleges ok. Kiskorom óta itt játszom, szeretem a mislenyi környezetet, az itt dolgozó embereket, mindenkit. Tizenkilenc évesen szerintem a legfontosabb a folyamatos játéklehetőség, ez ennél a klubnál adott, és mindent megteszek érte, hogy így is maradjon.
Meglátjuk, hogyan alakul a jövő, én egy ajtót sem zárok be,
ugyanolyan lelkesedéssel folytatom. Arra biztatom a kisebb, alacsonyabb testalkatú átlövőket, hogy ne adják fel, hiszen korábban én is megkaptam, hogy ilyen fizikummal nem lehet belőlem stabil NB I-es játékos, és sikerült rácáfolnom.”
(Kiemelt képünk forrása: mislenykezi.hu)
