Kovács Mária: A gyerekek a leginkább formálhatók

Nem túlzás a felvezetőben írt jelző, Kovács Mária ugyanis amatőr ökölvívóként kétszer nyert világ-, négyszer pedig Európa-bajnokságot, két vb-n ezüstérmes lett, tizenháromszoros magyar bajnok, kiemelkedő pályafutása elismeréseként pedig a Magyar Ökölvívó Hírességek Csarnokának is tagja; ehhez hasonló eredménysorral nem találunk másik bokszolónőt a sportág magyar történetében. Ez már önmagában is megsüvegelendő teljesítmény, a korábbi klasszis ráadásul viszonylag rövid sportmúlttal második hellyel debütált a 2001-es scrantoni vb-n; ahogyan ő fogalmaz, ekkor még „erőből” oldotta meg a feladatot.

„Azt gondolom, hogy aki küzdősportot választ, annak általában van valami probléma az életében, amit ezzel szeretne megoldani. Én mindig is azt éreztem, hogy meg akarom magamat védeni – hogy mi ellen, pontosan én sem tudom, de azt akartam, hogy minden helyzetben biztonságban érezzem magamat, plusz legyen több önbizalmam. Sosem voltam nádszál alkat, így annak is örültem, hogy így sportosabb lehet az alkatom. A korosztályom akkoriban még a Linda tévésorozatot nézte, minden második fiatal magára vette otthon a szülei köntösét, és rugdosott össze-vissza. Én sem voltam kivétel, és eredetileg karatézni akartam, de a barátaim kick-boxra csábítottak le, ami a helyszínen kiderült, hogy ökölvívóedzés. Ennek ellenére ottragadtam, köszönhetően az edzőnek, Csipkés Barnabásnak – mondja az Utánpótlássportnak Kovács. – Rendszeresen így kezdte a mondatait,, hogy »majd amikor világbajnok leszel...« Nem tudom, hogy komolyan gondolta-e, én csak néztem, hogy milyen hülyeségeket beszél. Aztán csak igaza lett.

ráadásul én nagyjából tizennyolc évesen ismerkedtem meg a sportággal, viszonylag későn kezdtem, szinte rögtön a felnőttek közé csöppentem. 2001-ben a vébén húszévesen ezüstérmet szereztem, ráadásul az amerikai elleni döntőmet igazságtalanul hozták ki az ő javára a bírók, ez volt az első nagy lökés, hogy eredményes pályafutás is állhat előttem. Ekkor még inkább az erő és az akarat vitt előre, és nem a boksztudás.”

Kovács 2016-ban vonult vissza a versenyzéstől, a világbajnokságokon két arany-, két ezüst- és egy bronzéremmel, az Eb-k tekintetében pedig négy első és két második hellyel a tarsolyában. Szinte rögtön átállt a másik oldalra, abban az évben ugyanis átvette a válogatott női szakágának a szövetségi kapitányi szerepét, amit 2019-ig töltött be, a korosztályos nemzeti
csapatokkal is foglalkozott, majd a Kőbánya Box Club vezetőedzője lett, amelyben 2026 elejéig számos utánpótláskorú tanítvánnyal dolgozott, és ért el sikereket, köztük országos bajnoki címeket, többen pedig a korosztályos válogatottakba is bekerültek.

„Már a pályafutásom közben elvégeztem az edzői képzést, a 2016-os vébé pedig vízválasztó volt, akkor éreztem igazán, hogy le kell tennem a kesztyűt. A bokszközeget viszont minden nehézség ellenére imádom.

Többen vannak, akik nehéz körülmények között élnek, mások jómódú családból érkeznek, viszont a teremben egy nagy családként működünk. A kapitányi időszakomban volt serdülő a Hámori Luca fémjelezte korosztály, akikkel számos szép eredményt értünk el, szerencsére közülük többen azóta meghatározó tagjai a felnőttválogatottnak. Emlékszem, abban az időszakban még versenyzői fejjel gondolkodtam, ezt is meg kellett tanulni, hogy a kapitányi, edzői munka más kávéház. A női ökölvívás megítélése sokáig megosztó volt, és ma is akadnak, akik fenntartásokkal tekintenek rá. Ugyanakkor az elmúlt évek eredményei és a média nyitottsága sokat segített abban, hogy a sportág elfogadottsága folyamatosan erősödjön."

Kovács hét évet töltött el a kőbányai klubban, amely időközben az ország legeredményesebbjei közé került. A szakember szerint a kulcs a közösségépítés volt, viszont azt is elárulta, hogy az utóbbi időszakban érezte, hogy szüksége van a szünetre, emiatt „szabadúszó” edző lett. A tanítványok azonban így is megmaradtak.

„Húsz-huszonöt versenyzőm volt, amikor szünetre mentem Kőbányán, a szabadidősportra akartam fókuszálni, azonban így is követett tizenöt-húsz fiatal, akiknek emiatt nem akartam elengedni a kezét. Nehéz helyzet elé állítottak, de nagyon jól esett a ragaszkodásuk, úgyhogy jelen pillanatban a szakosztálynak tulajdonképpen kihelyezett része vagyunk, amelyben a gyerekeket én készítem fel, de továbbra is a Kőbánya Box Club színeiben indulnak az eseményeken. Elsősorban jó, céltudatos, magabiztos embert akarok belőlük nevelni, amihez az is kell, hogy a bokszon túl is odafigyeljünk rájuk. Észre kell venni, ha nem megy az edzés, ha látható, hogy valami gond van, ilyenkor meg tudjuk beszélni, jobb esetben pedig segítek is, ha tudok. Az ökölvívás nem kizárólag az eredményekről szól. Ugyanolyan fontos a tanulás, a fegyelem, az önbizalom és az emberi értékek fejlesztése. Volt olyan tanítványom, akinél a legnagyobb siker nem egy érem volt, hanem az, hogy befejezte az iskolát, és jó irányba tudott elindulni az életben.

Én is rengeteget tanulok a gyerekektől, szerintem egymást formáljuk. A lényeg, hogy a közösségünk tagjai számíthatnak egymásra, és biztonságban érzik magukat a teremben.”

(Kiemelt képünk forrása: Facebook)