Gulyás István: Mindig azt kerestem, miben tudok még fejlődni edzőként
Nem túlzás azt állítani, hogy ifj. Gulyás Istvánnak a vérében van a teniszezés, hiszen miután mindkét szülője ezt a sportágat űzte, ő is a salakos pályán nőtt fel. Ráadásul édesapja, Gulyás István a magyar teniszsport történetének egyik legsikeresebb játékosa volt, a maga korának klasszisa, hiszen 1966-ban Roland Garros döntőt játszott, a világranglistán a top tízben jegyezték, Eb-ezüstérmet nyert, a sportág örökös magyar bajnoka, később pedig a hazai szövetség elnöki posztját is betöltötte tíz évig (1977-87).
Ilyen családi háttérrel eleve elrendeltetett, hogy én is a teniszpályán fogok kikötni
– kezdte a 63 esztendős Gulyás az Utánpótlássportnak. – A kiemelkedő karriert befutó édesapám mellett egyébként édesanyám is magyar bajnok játékos volt párosban. Mivel édesapám az Újpesti Dózsa sportolójaként játszott, így én is ebben a klubban, a Margit-szigeti pályákon nőttem fel, és jártam végig ott a lépcsőfokokat. Juniorkoromban akadtak egész jó eredményeim, a nemzetközi elitszinttől viszont távol álltam. Hazai szinten nyertem megannyi utánpótlás magyar bajnoki címet, majd felnőttként csapatban győztem több alkalommal, egyéniben bronzérmes, párosban pedig ezüstérmes voltam háromszor. Tíz évig voltam a legjobb tíz között itthon a felnőttranglistán, és nemzetközi porondon olyan kiválóságok ellen is játszhattam, mint Ivan Lendl és Henri Leconte.
Tehát, attól függetlenül, hogy nem futottam be végül óriási karriert, nem panaszkodhatom, sok nagy élményben volt részem.
Pályafutása során szerepelt a válogatott tagjaként a Király-kupa csapatban (a téli, fedett pályás nem hivatalos csapat Európa-bajnokság), illetve az 1984-es Barátság Versenyen a bronzérmet szerző magyar együttesnek is tagja volt, emellett kétszeres szenior bajnok is. Edzőként volt már a Davis-kupa csapat másodedzője, az U16-os és U18-as keret trénere, míg jelenleg a leány korosztályos válogatottakat irányítja, az U12-es korosztálytól egészen az U18-ig bezárólag.
Engem fiatalon mindig csak a tenisz érdekelt, éltem-haltam a sportágért, imádtam játszani, de nem tudtam elképzelni, hogy én valaha is majd edzővé válok.
A középiskolai éveim után a kereskedelmi és vendéglátóipari főiskolán diplomáztam, de továbbra is a teniszen volt a fő fókusz. Majd a húszas éveim közepén beiratkoztam és elvégeztem a középfokú edzőit a TF-en. Ezt nagyon jól tettem, mert aztán ez új kapukat nyitott meg előttem. Láttam, hogy az elődeim, a példaképeim közül sokan a játékospályafutásuk után kimentek edzősködni Németországba. Például édesapám is kilenc éven át dolgozott Hamburgban trénerként. Az edzői tevékenység számomra úgy indult, hogy még játékosként a nyolcvanasévekben már egyre gyakrabban jártam ki Ausztriába és Németországba pénzdíjas versenyekre, csapatbajnokságokra, amikor is az akkori német csapatomnál, a BTHC Braunschweignél felkértek először játékosedzőnek, és amellett, hogy még játszottam, közben megkaptam már egy női csapat irányítását, én pedig mindenféle edzői tapasztalat nélkül bele is vágtam. A TF-en és a saját edzőimtől tanultakat pedig elkezdtem alkalmazni a gyakorlatban is. Aztán főállású edző lett belőlem Németországban, és a nyolcéves gyerekektől kezdve egészen a felnőttcsapatig foglalkoztam játékosokkal. Közben elvégeztem a német edzői B-Trainer továbbképzést, és folyamatosan tanultam, gyűjtöttem a tapasztalatokat.
Bekerültem egy olyan közegbe kint, amelyet itthon el sem tudtam volna képzelni. Rendkívül szervezett és strukturált rendszer működött a németországi teniszéletben, az edzők egytől egyig képzettek voltak, csak szívtam magamba a modern tudást, illetve ezt a nyitott szemléletet.
1990-től kezdődően öt éven át dolgozott Németországban edzőként, majd ezután hazajött, visszatért Magyarországra.
„Dr. Gödry Ádám klubalapító hívására csatlakoztam a népligeti IDOM csapatához, amely akkor kezdett el felfutni, és aztán nagyon sikeres projekt kerekedett ki az egészből.
Öt és fél évet töltöttem ott, ez idő alatt bajnokcsapatot építettünk fel, és olyan remek játékosokkal dolgozhattam, mint Mandula Petra, Nagy Zoltán, Czink Melinda és Kisgyörgy Gergely. Kiváló körülmények között dolgoztunk az IDOM-ban, és egy hazai szinten egyedülálló, példaértékű rendszert sikerült kialakítanunk.
Az IDOM évek alatt sportmenedzseri diplomát szereztem a Semmelweis Egyetemen. Egészen a kétezres évek elejéig dolgoztam ott, utána viszont egyéni útra tértem, magánedzője lettem néhány utánpótláskorú játékosnak, akiket a Park Teniszklub pályáin edzettem, illetve a Tordas SE-ben játszottam a csapatbajnokságon, és láttam el a csapatkapitányi feladatokat. Idővel aztán úgy alakult az életem, hogy átmenetileg eltávolodtam a tenisztől, és a civil szférában kezdtem el tevékenykedni. Persze, továbbra is követtem a sportágat, első és másodosztályú csapatbajnokságban játszottam is a baráti társaságommal. Azt tudni kell, hogy 2007 óta édesapám nevét viseli, és Gulyás István-emlékversenyként fut a felnőtt országos bajnokság, amelyen minden évben én adom át a vándorserleget. A 2010-es ob-n aztán Papp Sándor, az MTSZ akkori szakmai igazgatója felkért, hogy csatlakozzak a szövetség edzői teamjéhez Hornok Miklós vezetőedző mellé, és azóta is, immár tizenhat esztendeje a szövetség kötelékében dolgozom. A „kisegítő” feladatkörből kis idő múltán főállású edző lettem, és az utánpótlás-válogatottakért – a fiú- és leányszakágban egyaránt – feleltem az U16-os és U18-as korosztályban. Majd az elmúlt öt-hat évben már csak a leányutánpótlás tartozik hozzám, viszont annak teljes palettája, az U12-től az U18-ig bezárólag a feladatkörömbe.”
A 2010-es évek derekán foglalkozhatott utánpótlás-válogatott edzőként Bondár Annával, Gálfi Dalmával, Udvardy Pannával, Stollár Fannyval, Valkusz Mátéval, Piros Zsomborral és Marozsán Fábiánnal is.
Járta velük a korosztályos Európa-bajnokságokat, és számos szép sikernek – Eb-címnek és megannyi Eb-éremnek – volt részese a fiatalokkal.
Az említett nevek közül később Gálfi, Stollár és Piros is junior Grand Slam-győztes lett, Gálfi és Valkusz a junior-világelsőséget is kivívta.
Az egy évtizeddel ezelőtti eredmények fényében különösen nagy a kontraszt manapság, ugyanis a hazai utánpótlás nem éppen a legszebb napjait éli, kevés az igazán nagy tehetség a sportágban, magyar játékos pedig több mint három éve nem szerepelt junior Grand Slam-torna főtábláján.
„Tíz évvel ezelőtt volt egy kiemelten tehetséges generációnk, ugyanakkor azt is érdemes látni, hogy a magyar sosem volt nagy tenisznemzet, mindig akadtak ügyesebb és eredményesebb, illetve kevésbé jó korosztályok.
Sajnos azt látom, hogy jelenleg itthon nagyon kevés gyerek teniszezik, és a merítés csak egyre szűkül, így valódi kiválasztásról nem is igazán lehet beszélni.
A hazai leány utánpótlásranglistán összesen ötvenkilenc versenyző szerepel, de ebbe beletartoznak a tíz évesek is. A mérvadó utánpótlás-neveléssel foglalkozó egyesületek száma lecsökkent, régen pedig a teniszklubokban zajló nevelőmunka képezte az alapját mindennek. Az infrastrukturális lehetőségek sok helyen nem igazán változtak az elmúlt évtizedekben, a sportágunk nem kapta meg azt a megbecsülést és támogatást, amelyet talán megérdemelt volna. Sok klubnál a körülmények még most is hasonló állapotban vannak, mint mikor én fiatalon elkezdtem teniszezni. Bízom benne, hogy a magyar tenisznek a sorsa jobbra fordulhat a jövőben.
Ami az utánpótlás-nevelést illeti: valóban kevesebb a teniszező gyerekek száma, kevesebb gyerek versenyzik, de ígéreteink azért még most is akadnak.
A mostani U18-as lányaink között például Beviz Lujza, Nemcsek Gréta, Mihálka Anna és Kálmán Luca is sokra hivatott, és ott van az U16-os lányok közül Serkédi Emese és Nógrádi Noémi is, mindketten szép jövő előtt állhatnak. Ahogy állnak most, Beviz akár a közeljövőben már junior Grand Slamen is indulhat. Tavaly a Nemcsek, Beviz, Kálmán hármassal sikerült ezüstérmet nyernünk az U16-os téli csapat Európa-bajnokságon, szóval a potenciál egyértelműen ott van bennük. Remélem, az áttörés hamarosan eljöhet újra az utánpótlásunkban.”
Végezetül Gulyás kitért arra is, hogy bár már több mint három és fél évtizede van az edzői pályán, de mindmáig nagy hangsúlyt fektet arra, hogy képezze magát, frissítse a szakmai tudását a mai, modern tenisz követelményeinek megfelelően.
Mindig is azt kerestem, miben tudok még fejlődni, mivel lehetek még több edzőként. Úgy érzem, évről évre tanulok, az önképzésben és -fejlesztésben nagyon hiszek, ma is ugyanúgy szeretek részt venni a továbbképzési programokon, és akár meg is osztani a tudásomat, illetve a tapasztalatomat.
Azt vallom, hogy alkalmazkodnunk kell az aktuális generációkhoz, nem lehet kiindulni a régi, jól megszokott dolgokból, muszáj tartani a lépést a korral, és például nagyon másképpen kell kommunikálni a mai játékosokkal, mint a régiekkel. Azt gondolom, a hazai utánpótlásban nagy szükség lenne az edzői együttgondolkodásra a klub- és a szövetségi szakemberek között. A szülőkkel és a nevelőedzőkkel való jóval szorosabb együttműködés kialakítása kell, hogy legyen a cél, méghozzá egy egységes keretrendszer mentén folyamatosan felügyelve, értékelve a gyerekek fejlődését. Meghatározva fejlesztési területeket, közös célokat kitűzve. Reményeim szerint az MTSZ U10-es korosztály alatti programja ebben nagy szerepet fog tudni játszani. Jóval több gyereket kell bevonni a teniszsportágba és ha kevesebb számú játékosunk van itthon, akkor rájuk nagyobb figyelmet kell szentelnünk, nagyobb szakmai támogatást megadva nekik, ha azt szeretnénk, hogy legyen kiválasztási lehetőség és valóban később profi játékos tudjon válni belőlük.”
(Kiemelt képen: Gulyás István Forrás: Facebook)
