Bánhidi Ákos: A morális iránytű vezessen

És akkor Bánhidi Ákos a levegőbe csapott. Fantasztikus öröme érthető volt: a magyar férfi rövid pályás gyorskorcsolyaváltó 2018-ban, Pjongcsangban a legjobb lett, és ezzel megszerezte hazánk első téli olimpiai aranyérmét. Ám addig, amíg a most 59 éves mesteredző elért, hosszú út vezetett.

„Ismerkedésem a korcsolyával kilencéves koromban Jászberényben kezdődött – emlékezik Bánhidi Ákos. – Édesapámat, aki hűtéstechnikai gépészmérnök volt, lehelyezték a Lehel-gyárba, Újpestről a család is vele tartott. Akkoriban lett kész a városban a műjégpálya, volt korcsolyám, többször jártam arrafelé. Egy rész kötelekkel volt elválasztva, átbújtam alatta. Gyerekek korcsolyáztak, közéjük álltam, és ez a későbbiekre meghatározó volt. Ott ragadtam, edzésekre jártam, az edző nem volt más, mint Nagy Mariann, aki testvérével, Lászlóval olimpiai és világbajnoki bronzérmes volt páros műkorcsolyázásban. Nagyon sokat tanultam tőle. Két év múlva visszaköltöztünk Újpestre, a Jégszínházba jártam, a Budapesti Spartacus tréningjeire. Szerencsémre ott is remek edzőm volt, Pusi néni, a kiváló korcsolyázó, Jurek Eszter édesanyja. Jó eredményeket értem el,

de olyan tizennégy-tizenöt éves koromban, hogy úgy mondjam, elöntött a tesztoszteron. Elég mozgékony, robbanékony gyerek voltam, annyira már nem tetszett a műkorizás. Györgyi János gyorskorcsolyaedző egyszer kihívott a Városligetbe. Tetszett, amit láttam, váltottam, és nem is voltam rossz, a nyolcvanas évek végén például ötszáz méteren vezettem a ranglistát.”

Akkoriban itthon még nem nagyon lehetett hallani a short trackről azaz a rövid pályás gyorskorcsolyáról. A kilencvenes évek elején Csizmadia Ferenc vezetésével megalakult a Budapesti Korcsolyázó Diáksport Egyesület. Ákosnak megtetszett ez az új „sportág”, de nem próbálta ki, katona lett, előfelvételis, majd miután leszerelt, a TF-en gyorskorcsolya-szakedzőnek tanult. Közben egyre többen választották a rövid pályás változatot, kellettek a szakemberek, feleségével Kútvölgyi Erzsébettel segédedző lett ennél a klubnál, és a válogatottak felkészítéseben is részt vett. Meg kell említeni a kiváló gyorskorcsolyázót, Martos Györgyöt, aki a nemzetközi kapcsolatok kialakításában segített rengeteget.

„Anyagilag viszont nem álltam a legjobban, a szövetségen belül sem nagyon volt pozícióm, így 1997-től elszerződtem a Holiday in Ice-hoz. A jégrevüvel keresztül-kasul bejártam a világot, remek volt, de azért bennem volt:

Éppen ezért két év múlva az osztrák válogatotthoz szerződtem, a női váltó 2000-ben Európa-bajnoki negyedik lett. A következő esztendőben hazajöttem, a válogatott mellé kerültem.”

Ákosról tudni kell, annak ellenére, hogy rendkívül precíz ember, amolyan rejtői figura, szinte csak „akasztott ember” nem volt. Dolgozott bárpultosként éjszakai bárok jégrevüjében, óraadó volt a TF-en, és zenélt is. Szólógitározott, együttesével a Szelíd Majommal, ha nem is gyakran, még ma is koncertezik. Nagy szerelme azonban a rövid pályás gyorskorcsolya.

Meghatározó volt életében megismerkedése a Liu testvérekkel.

„Olyan nyolc-tízévesek lehettek, amikor édesapjuk lehozta őket az első edzésre. Hamar kiderült, hogy nagyon tehetségesek. Sokat számított, hogy amikor másfél évig Kínában készültek, rövid időre én is kiutazhattam hozzájuk, és tanulmányozhattam az ázsiai stílust, ami egészen más, mint az európai. A tapasztaltakat, mint már a válogatott vezetőedzője, remekül hasznosíthattam. Ebben a munkában fő támaszom volt az időközben Magyarországra költöző edző, Csang Csing Lina, akivel együtt készítettük fel a versenyzőket.”

Természetesen Liu Shaolin Sándoron és Liu Shaoangon kívül egyre jobbak lettek a magyar fiatalok, mint Knoch Viktor, Burján Csaba, Oláh Bence, Heidum Bernadett, Jászapáti Petra, Kónya Zsófia. Még korábbról megemlítendő Huszár Erika remek teljesítménye, a 2006-os torinói téli olimpián az előkelelő negyedik helyet szerezte meg. A Regőczy, Sallai jégtánckettős 1980-as ezüstérme óta az volt magyarok első pontszerzése a téli játékokon. A későbbiekben robbanásszerűen jöttek az újabb és újabb sikerek a világbajnokságokon és az Európa-bajnokságokon, a világkupákon, az ötkarikás játékokon. És ugye, a legemlékezetesebb, a sporttörténelmi pillanat: 2018-ban Pjongcsangban, a magyar férfiváltó szenzációs versenyzéssel megnyerte az olimpiát, megszerezve ezzel téli játékok első magyar aranyérmét. Majd négy múlva, Pekingben Shaoang egyéniben, az 500 méteren lett első.

„Még 2018 előtt egy esztendővel az olimpikonok menedzsere lettem, örülök, hogy ilyen szerepben is segíthettem nekik, tudtam, mire van szüksége egy sportolónak. A kiváló eredmények hatására egyre többen kezdtek el a rövid pályán korcsolyázni, szép és jó volt minden. Azután következett a nem várt fordulat, a Liu testvérek országváltása, Kínát választották, Lina is velük ment, ugye,

De hamar felocsúdtunk, nem sokáig estünk kétségbe, folytattuk a munkát, megfiatalított válogatottat kellett kialakítani. Segítségemre volt a dél-koreai Csul Von Eric Lee, később pedig a brit Nicky Gooch, aki most is a válogatott vezetőedzője. Hál' istennek több tehetséges rövid pályás gyorskorcsolyázót említhetek, mint például Major Dominikot, Tiborcz Dánielt, Somodi Maját, Végi Diána Laurát. A nemzetközi juniorversenyekről rendre érmekkel tértünk haza, az új idényben is ezt várom, és készülünk a februárban Brassóban rendezendő Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválra.”

Bánhidi Ákos három éve lett a szövetség gyorsasági szakágának sportigazgatója, mellette azonban továbbra is edzéseket tart. Ugyanúgy csinál mindent, mint régen, fő területe az erőfejlesztés, ami e szakágban elengedhetetlen. Ebben nagyon sokat tanult Charles Poliquin kanadai szakembertől. Még mindig megvan a motivációja, lelkesedése töretlen, hiszen most is rendre ott van a jégen, hogy eddze a versenyzőket.

„Az az elvem, hogy ne csak sportolót, hanem embert is neveljek, a morális iránytű kell, hogy vezessen. Mindenre nagyon kell ügyelni, ha valamit rosszul csinálsz, egy perc alatt lerombolhatod azt, amiért évekig dolgoztál. A felnőttekkel és a fiatalokkal is szerettem-szeretek dolgozni, mind a két feladatot kedvelem.

Természetesen, óriási az edző felelőssége, arra kell törekedni, hogy mindenkiből a saját képességei szerinti maximumot kihozza. Nálunk a kiválasztáskor elsődleges szempont, hogy milyen a fiatal koordinációja, a lépésgyorsasága és a küzdőszelleme. A szakembernek pedig az a dolga, hogy fejlessze e képességeket is. Sportágunkban gyakran szó esik a jégmamákról, jégpapákról. Ha a szülő azt látja, hogy jó helyen van a gyereke, megfelelően foglalkoznak vele, akkor csak annyi legyen a teendője, hogy elhozza az edzésre, majd haza vigye a fiát, a lányát.”

Bánhidi Ákos és a szakmai stáb dicsérete, hogy anno a kevés versenyző és nem legjobb létesítményhelyzet ellenére rátalált a tehetségekre, akik később világklasszisok lettek. A mesteredző munkájának elismerése sem maradt el: a Magyar Érdemrend Tisztikereszt, illetve a Magyar Érdemrend középkereszt polgári tagozata kitüntetésben részesült.

(Kiemelt képünk forrása: Nemzeti Sport)