Nem ideges típus Bíró Attila, a női vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya, de hétfőn kora este egyáltalán nem úgy festett, mint akinek a csapata éppen a hazai rendezésű világbajnokság első mérkőzésére készül. Stábtagjai társaságában békés nyugalomban megnézte a 7–7-es döntetlennel záruló Kanada–Olaszország mérkőzést – Áts Bertalan azért vadul jegyzetelt közben –, csak ezután slatyogott oda a saját csapatához. Tehette, hiszen a Kolumbia elleni meccsről előre lehetett tudni, hogy semmilyen nehézséget sem okozhat a mieinknek.
A vége 35–4 lett, és itt most ellőhetnénk a szokásos zsörtölődésünket az ilyen találkozók értelmetlenségéről és a jégkorong mintájára divíziókba szervezett világbajnokság iránti vágyunkról, de annyi mosolygós arcot láttunk a mérkőzés után, hogy ezt most nem bontanánk ki bővebben. A mieink örültek, mert bemutatkoztak, mindenki lőtt legalább egy gólt, és még a zsíroskenyér-meccsen is csaknem fél ház előtt játszottak. Az egyébként meglepően szervezett kolumbiaiaknak szemlátomást életre szóló élményt jelentett, hogy az olimpiai bronzérmes ellen pólózhattak a vízilabdázás szentélyében, csalódottságnak a nyomát sem lehetett rajtuk felfedezni. Ezért az őszinte örömért már megérte lejátszani ezt a mérkőzést.
A nyitó mérkőzéssel többet nincs is értelme foglalkozni, a kapitány figyelme is azonnal a szerdai, olaszok elleni csoportrangadó felé fordult.
„Amióta létezik nemzetközi női vízilabdázás, a magyar–olasz derbik mindig is kiemelkedtek, ez a legnagyobb hagyományú párosítás – jelentette ki Bíró Attila. – Hatalmas mérkőzés lesz, az utóbbi években mi jöttünk ki jobban az egymás elleni összecsapásokból, de ez önmagában nem jelent semmit, az olaszok mindig veszélyesek. Bízom benne, hogy a lányok is átérzik ennek a találkozónak a súlyát, és fel tudnak pörögni a nyitó meccs után.”
Az emlegetett súly nem csekély, mert ha győznek a mieink, jó esélyük lesz a csoportelsőségre, ami a nyolcaddöntő kihagyását és valamivel könnyebb negyeddöntős ellenfelet eredményezhet.
„Szeretnénk elsők lenni a csoportban, ez az egyértelmű célunk – szögezte le a kapitány. – Persze ha nem sikerül, mondhatom, hogy később még lehet javítani, de szeretném, hogy ez a csapat esetleg rosszabb játékkal is képes legyen győzni, aztán képes legyen fejlődni a második hétre.”
