Söpört a magyar sirokkó

Jelentem, a sirokkó nevezetű, Afrikából érkező szélvihar amilyen gyorsan érkezett, olyan hamar tovaszáguldott. Az ifiválogatott jelenlévő mesterére, Merész Andrásra reggel hatkor ugyan a frászt hozta, saját elmondása szerint a nyitott ablak mellett lévő ágyából kis híján a szoba másik végébe repült (aki ismeri a KSI edzőjét, termetét, tisztában lehet a jelenség erejével…), ám amikor a mindenre felkészült, csukott táblák mellett alvó játékosok felkeltek, tiszta, napos idő fogadta őket. Az általuk gerjesztett vihar délután csapott le – hét perc lefolyása alatt zúzták porrá a spanyol állásokat.
"Hogy a második, harmadik és negyedik negyedet összesítésben 5–3-ra elbuktuk? Kit érdekel?! Amíg nem találnak ki az illetékesek valamilyen újfajta elmebeteg szabályt, addig az első játékrész is beleszámít a végeredménybe…” – ironizált Kemény Ferenc utánpótlás-szakágvezető, utalva néhány, tényleg a nevetség határát súroló vízilabdás jelenségre (mint például a Világliga, ahol bizonyos helyzetben a döntetlen kifizetődőbb volt, mint a győzelem…). Száz szónak is egy a vége, Godova Gábor csapata az oroszok után a spanyolok ellen is villámrajtot vett, amivel közel, nagyon közel került ahhoz, hogy bekerüljön eldöntőbe. A jugoszlávok esetleges sikerével erről múlt időben beszélhetnénk, ám a szerbek meglepetésre kikaptak az oroszoktól, így egy napot még várnunk kell ezzel a kijelentéssel.
No de visszatérve a mérkőzésre: a ferencvárosi Hosnyánszky előbb mindennemű lóba nélkül járt túl Aguilar kapus eszén, majd emberfórban hozta kihagyhatatlan helyzetbe Létayt. Gulyás később Hosnyánszkyt másolta, hasonló hatékonysággal, aztán újfent Létay, az UTE balkezes pólósa következett. Hernández pattintása akadt csak be Nagy kapujába az első negyedben, egyébként remekül zárt a magyar fal. Varga Dániel kikapcsolta az ellen klasszisát, Molinát (más kérdés, hogy a spanyol meg vele tette ugyanezt a másik kapunál – elvoltak ők ketten), Gór-Nagy és Decker nem sok levegőt hagyott a vele szemben álló támadóknak, azaz láthatóan csak szenvedtek a kék sapkások. Xavier Garcia vezetésével 5–2-ről 5–4-re ugyan felzárkózott a rivális (a spanyolok balkezesére külön felhívta a figyelmet Godova, amit a meccs ezen periódusában mintha elfelejtettek volna a mieink), de ennél többre nem tellett erejükből, és ha már a fizikum került szóba: Varga Dénes egészen pazar bejátszását követően Szabó két embert ültetett a ringlispílbe, a kiharcolt négyméterest pedig Létay váltotta gólra. Azt nem mondanánk, hogy izgalommentes volt a derbi második része, elvégre ki tudja, Nagy három bámulatos védése nélkül mire megyünk (a BVSC kapusa – stílusa tán nem véletlenül üt klubtársáéra, Szécsi Zoltánéra – a meccs után csak mosolygott: "a magunk részéről viszszavágtunk a spanyoloknak a Világligáért…”). A kapusparádét követően aztán a legfontosabb pillanatban Létaynak ismét helyén volt a szíve. s ezzel eldőlt a mérkőzés. Amely iszonyatosan fárasztó volt egyébiránt, a tizenhat kontrafault (9–7-es megoszlásban) kizsigerelő úszóversenyre kárhoztatta a feleket. A lényeg mindazonáltal az, hogy a spanyolok ismerkedhettek a vihar utáni csenddel…

Mestermérleg
Godova Gábor: – Ezt a győzelmet szó szerint kiharcoltuk az utolsó leheletéig küzdő spanyol válogatott ellen.
Raffael Aguilar: – Nagyon rosszul kezdtünk, ez rányomta bélyegét a folytatásra. Megvoltak a lehetőségeink, sajnos nem éltünk velük.