Mindenkinek van egy álma

Az első két perc mindenesetre elég viharosan telt: Császár (előny) és Vincze (kontra) közeli lövése is "bevitte” Kovács Zoltán kezét, a túloldalon Kovács Olivér találta telibe a kapufát, majd Sugár húzását nyomta a lécre óriási érzékkel Szécsi (2–0). Kisvártatva tovább hízott az előny: a következő hátrányt kibekkelte a Honvéd, Fülöp átlövése viszont szépen beakadt. A vendégek ugyanakkor sehogysem tudtak "felférkőzni” az eredményjelzőre: második fórjukat is kihagyták – még bravúr sem kellett a védőktől, annyira átlátható volt a szándék –, hanem átellenben Németh kapufájánál "közel volt” a közte négy. Nem mintha a 3–0-s első negyed ürügyén panaszkodtak volna a vasutasok.
A szünet után sem változott a kép: Fodor lövése a blokkról a lécre pattant fórban, a túloldalon Kis Gábornak nem okozott gondot az előny értékesítése, miután róla küldték ki a bekket, így egyedül maradt – s ha később Császár pontosabban lő… Habár belefért a tékozlás, a vendégek ugyanis azt a fórt sem tudták értékesíteni, amelynek során Szécsit küldték ki a játékvezetők. A 35-ös óra önállósodása további feszültséget csempészett a meccsbe, s bár 10 perc és 40 másodperc után Kiss Gergő beverte csapata első gólját (előnyből), Ibolya centerezése is becsusszant. Vári suhintása valahogy befért Szécsi hóna alatt, a felzárkózást azonban újfent elszalasztotta a Domino: a soros fórban Várit ezúttal blokkolták, a kipattanót "visszapörkölő” Kiss bombájára pedig hihetetlen bravúrral odaért a kapus. Más kérdés, hogy a támadásban a Honvéd-zóna ellen "kissé meghaló” BVSC nem igazán viselte el, hogy a negyed utolsó négy percében minden egyes akciónál hátrányba került: Biros belőtte a hetediket, izgalmas folytatást sejtetve – hanem Fodor a nyolcadikból nem tudta átverni Szécsit (5–3).
A harmadik rész aztán megint a hazaiak jegyében telt: Vincze használta ki a védők türelmetlenségét – otthagyták üresen a szélen –, utána Kovács ugyan bravúrral védett hátrányban, ám Varjas hosszú sarkosát nem érezte. Így a következő gólt már a becserélt Gergely kapta: egy megúszást Zoufal fejezett be elsőrangúan, majd az ő zseniális ejtését követően kezdtek egészen hihetetlen számsorok megjelenni a nagytáblán (9–3). A Domino? Ütközetben eltűnt… Az első rész 0–3-ára még azt lehetett mondani, hogy a legjobb házban is előfordul. Hanem ez a rész 0–4-gyel ment el, ami egy ilyen csapat esetében legalábbis kínos. Fejetlenül tüzeltek a vendégek, nem igazán számított, hogy hat a hat ellen vagy hat az öt ellen próbálkoznak. Amikor Szécsi védte Fodor ziccerét is, hovatovább azon morfondírozott az ember, hogy egy olimpiai bajnok olykor felér öttel is…
Ezek után az utolsó felvonás afféle pótvasutasnapként telt: a Domino hátrányos védekezése teljesen szétesett, így Némethéknek sem kellett túlságosan odafigyelniük hátul. Ennek megfele-lően 10–3-at követően derűs góleső "öntözte” Szécsi hálóját – ekkor már ez is belefért. Afféle jellemző vég gyanánt Biros és Frikk is kihagyott egy-egy patyolattiszta helyzetet, azaz a vasutasok által ejtett seb meglehetősen mély, négygólnyi maradt. A nemes vadat elejtő BVSC-sekre pedig továbbra is érvényes az, ami az elmúlt esztendőkben: bizonyos napokon Európa bármelyik csapatát képesek legyőzni otthonukban.

Mestermérleg

Gerendás György: – Szoktam álmodni, néha nagyon szépeket. De ennyire szépet még sohasem sikerült.
Kovács István: – Jó meccs volt, amelyen kaptunk egy nagy pofont, tán épp jókor. Rengeteg helyzetet kihagytunk az első két negyedben, miközben a BVSC a kulcspillanatokban rendre gólt tudott lőni. Nekünk ez nem sikerült, öt–háromnál, a szünet előtti pillanatokban felzárkózhattunk volna, de ekkor is kimaradt a ziccer, utána pedig csak küzdöttünk. De legalább nem adtuk fel, és ez is valami.