Éppen, mint a régi szép időkben

"Az én szempontomból lehetett volna kevésbé izgalmas is… – jegyezte meg mosolyogva Kovács István. – Jól játszottunk, egy-két dolog ment csupán gyengébben a tervezettnél, Gergely Pista például nem védett olyan jól, mint az utóbbi néhány alkalommal, összességében azonban nem lehet okunk panaszra. Különösen, hogy kilencből hét emberelőnyt belőttünk, ami idegenben egy ilyen szintű csapat ellen nem akármilyen teljesítmény.” A fórkihasználás valóban lenyűgöző volt, ám a tréner szerint ennek nincs különösebb titka: "Péntek este elemeztünk, s abban maradtunk, az a legfontosabb, hogy beszéljenek a játékosok egymással, az ellenfél úgysem érti, mit mondanak. Ebből kerekedett ki az, hogy amikor kellett, türelmesen megjátszottuk a fórokat, amikor kellett, azonnal ellőttük a labdát. A két kimaradt lehetőség közül csak egynél nem csináltuk azt, amit előzetesen elterveztünk, ez, azt hiszem, önmagáért beszél. Voltaképpen hátul sem ment rosszul, egy rossz váltástól eltekintve súlyos hiba nem történt, hogy a Mladost kilencből hatot belőtt, nem csupán rajtunk múlott: ez egy nagyon jó gárda, évek óta együtt van, vagyis azt nem lehet várni, hogy úgyis hibázni fognak, azt viszont el lehet érni, hogy hibára kényszerüljenek. Nálunk sem ment mindenkinek tökéletesen, Kiss Gergő viszont betartotta azt, amit kértem tőle: ha úgy érzi, hogy ma nem jó, ne vállaljon extrát, úgyis kimennek rá, legalább leköt egy embert.”Kovács amondó volt, "az Olympiakosz ellen, amikor megvolt a meccs, szépen elcsaltuk a vízilabdát. Ez a Mladosttal szemben nem jó recept, annál ugyanis sokkal jobb csapat. Ezért volt végig izgalmas a meccs, amelyet többek között azért tudtunk simán megnyerni, mert érezhető volt, nálunk egész héten mindenki minden idegszálával erre az összecsapásra készült. Úgy éreztem magam, mint annak idején Újpesten, a játékosokat csak ez kötötte el, erről beszéltek folyamatosan, miközben leírhatatlanul jó hangulat uralkodott az uszodában. Már a bemelegítésnél érezhető volt, hogy ma remekül fog menni, miközben a zágrábiakon azt vettem észre, hogy megijedtek tőlünk. Az ötgólos pireuszi győzelem megtette a hatását, inkább minket figyeltek, nem a saját bemelegítésüket, ráadásul mi korábban kezdtünk el tornázni, vízbe menni – higgyék el, hosszú évek tapasztalata mondatja velem, ez ilyenkor rengeteget számít, tovább növeli a feszültséget abban, aki nem igazán biztos a dolgában. Mi azok voltunk a magunkéban – és ennek meg is lett az eredménye.”