Kásások, Steinmetzek, Vargák, kőművesek

Történelmi pillanat volt ez, még a Komjádi uszoda felújításán dolgozó brigád tagjai is érzékelték mindezt, hiszen amikor a legjobbnak, legszebbnek, legszőkébbnek, legmagasabbnak (és a többi…) választott világklasszis "kiskásáshoz” került a labda, rögvest leállt a meló. Ahogy jött az első lóba, már el is csendesedett a monoton reszelés, kopácsolás, csapkodás, szentségelés, a szaktársak is élénken figyelték, hogy a villámgyors, pontos lövés végén működik-e még a Kósz-roló. Történt mindez szerdán dél körül, amikor először csobbant együtt medencébe a világ egyik legjobb vízilabdacsapata. Edzés, afféle bemutatótréning volt ez, amely önmagában nem szenzáció, mondhatná bárki, majd akkor sikítsanak a hölgydrukkerek, ha a fiúk előadják az "Alul semmi” című darabot a Komjádi-uszoda rajtkövén. Persze nincs itt szükség csinn-bummcirkuszra, hangulatkeltésre, a figyelem így is mindig rájuk szegeződik. Naná. Olimpiai és világbajnokok, sikeresek, fiatalok, s a hölgyek szerint ők a legszebbek. Mi kell még a népszerűséghez?
A Vasas-szurkolók szerint semmi más, "csupán” a bajnoki cím.
Régi történet ez, sok-sok emlékezetes pillanattal: Faragó Tamás széttárt karjaival, csodálkozó pillantásaival, Gerendás György műanyagszék-röptetésével, a Szőnyi úti uszoda forró, már-már balhéra hajló légkörével, aztán a Kőér utcában előadott víziboksszal. Sorozatban kilenc elveszített bajnoki döntő, kész csoda, hogy nem neveztek el ezüst étkészletet a Vasasról.
Hanem ez a mostani csapat szakíthat a hagyományokkal.
Sokan állítják, ez a Vasas erősebb, mint a legendás Faragó, Csapó, Kenéz, Görgényi-féle alakulat, amely ugye BEK-et nyert, s ott ücsörgött Európa trónján. De ez még mind semmi: Kásás Zoltán a vadonatúj vezetőedző még mást is állít, történetesen azt, hogy ez a Vasas erősebb, mint az általa irányított és Bajnokok Ligája-győzelemig jutott verhetetlen Becsej. Csoda-e, ha ezek után rengetegen (a még több olimpiai és világbajnokot soraiban tudó Honvédra szavazók természetesen nem tartoznak közéjük) bajnoki címet és BL-győzelmet várnak az angyalföldiektől. Szép kis teher, nem vitás. Győzni kell, mindig és mindenki ellen, boldogan pacsizni a szurkolókkal Strasbourgban, Egerben, Szentesen, ha a sors úgy hozza Volgográdban, Moszkvában, Zágrábban, aztán persze a Kőér utcai uszodában, és az Ybl Egyetem lelkes csapata ellen.
Hosszú és izgalmas út vár arra a csapatra, amely teljes létszámban szerdán edzett először a Komjádi uszodában, a média élénk érdeklődése mellett. Becsületükre legyen mondva a játékosoknak, percenként nyilatkoztak, s mondták a magukét a különböző kisebb-nagyobb mikrofonokba, néztek bele nagyon lelkesen a kamerákba, s tették mindezt lelkesen, jókedvűen. Említette is Varga Tamás, akit a piros-kék hívek egyszerűen csak gladiátorként becézgetnek, hogy: "Tök jó, erősek vagyunk, örülünk egymásnak, az újaknak is persze, Kásás Tominak, Steinmetz Barnának. Jó most Vasas-játékosnak lenni…” Aztán Kásás Zoltán is beszélt, negyedóra alatt legalább nyolc interjút adott, higgadtan, visszafogottan.
Pedig tudja ő, pontosan tudja, nincs, s nem lehet kifogás.
A világ egyik legjobb csapatát adták a kezébe.
És mindennek a tetejében ott van vele a fia is, akivel most dolgozhat először együtt, s aki mindent megnyert, kivéve egyvalamit. Ha hiszik, ha nem, Kásás Tamás még sohasem volt magyar bajnok…