Csak a táblára kellett nézni

Tüstént egymásnak rontott az Euroliga-meccseken egy hete parádézó két együttes. Unalmas centerbejátszások és taktikai húsdarálás helyett ejtésekkel variált lövések, megúszások, parádés gólok, kapusbravúrok szórakoztatták az egybegyűlteket. Különösen az első hét perc volt remek, ekkor Kis pazarul megjátszott labdájából Czigány ejtett szépen – igaz, erre egy szenzációs négyessel felelt a Vasas, Kásás, Varga Tamás Steinmetz Barnabás és Madaras villogott, habár utóbbit Szécsi csúnyán átverte egy ziccernél (a BVSC kapusa levadászta a labdát).
Mielőtt egyoldalúvá vált volna a parti, a sokat kockáztató és keveset nyerő vendégek is megvillantak: Nyéki annak ellenére vállalkozott két passz után távolról, hogy előtte két lövést is hárított a Vasas-védelem. Ezután egy emberlőny is beakadt – Vincze célzott pontosan Kósz hóna alá –, s 4–3-nál úgy tetszett, jöhetnek a két csapat csatáit az utóbbi években rendre hihetetlen hőfokúvá izzító izgalmak. Ehelyett Kásás jött, s valami egészen hihetetlen pontossággal vágta a hosszú felsőbe a labdát, majd Madaras is értékesített egy fórt, azaz a félidőben a támadásban kissé elfogyó, emberelőnybe elvétve kerülő BVSC ugyanott tartott, ahol hét perccel korábban: hárommal kullogott a magabiztosan pólózó esélyes mögött (6–3).
A harmadik rész inkább a védekezés jegyében telt, és a kevésbé rohanós tempóban még inkább érvényesült a Vasas klasszisainak tudása. Kósszal az élen gond nélkül romboltak hátul, egy ízben az idősebbik Kásás "közvetítésével” hallhattuk az emberhátrányos védekezés mozgáskoreográfiáját, amely oly tökéletesre sikeredett (mozgás és közvetítés egyaránt), hogy egy enerváltan fölépaskolt labda volt a maximum, amit a zuglóiak kihozhattak az adogatásból. Elöl pedig elég volt annyi, hogy Varga Zsolt bezsákoljon közelről egy emberelőnyt, ami ugyanakkor döntőnek hatott, elvégre azzal alighanem a vetélytárs is tisztában volt, hogy ezt a zsenigyülekezetet négygólos hátrányból nem fogja legyőzni egy negyed alatt.

Ráadásul az utolsó rész egy újabb fórral indult, amit Madaras különösebb cifrázás nélkül bepattintott és ezzel pont (a Vasas részéről kettő) került a meccs végére. A hátralévő percek annyi izgalmat tartogattak, hogy megnézzük: a magyar pólósokra örökkön jellemző, megalkuvás nélküli küzdésből ki jön ki jobban. Nem hatott meglepetésként, ahogy ezen az estén ebben is a piros-kékek bizonyultak jobbnak, elvégre Varga Zsolt berakott egy újabb emberelőnyt, így az angyalföldiek szinte megerőltetés nélkül győztek 9–3-ra. Nem csoda: elég volt a nagytáblára nézni, ahol a hazaiak gólszerzőinél öt világbajnok neve virított. A BVSC aranyérmese, Szécsi a kapuból nem tudott gólt lőni, azaz ő nem került a táblára.
Alighanem mindent elmondtunk.

Mestermérleg
Kásás Zoltán: – A védekezésünk volt a döntő. Különösen a második félidőben voltak a blokkok és Kósz Zoli szinkronban. Támadásban még akadt egy-két hiba, de összességében elégedett voltam a csapattal.
Gerendás György: – Lassan tradíció, hogy egy ilyen meccs előtt felvetődik a kérdés: melyik arcát mutatja a BVSC. Nos, most annyit mutatott, amennyit a Vasas engedett neki. Hihetetlenül jól felkészített, tökéletesen játszó csapattal találkoztunk, s bár nem ment nekünk rosszul, ma ennyire tellett. De ez nem baj, jól jön egy ilyen meccs, hogy tisztában legyünk azzal: mennyit kell javulnunk, hogy tavasszal megverhessük a Vasast.