Maradt a háromgólos különbség a görögök ellen

MAGYARORSZÁG–GÖRÖGORSZÁG 8–5 (1–0, 2–1, 2–1, 3–3)
Hajós Alfréd sportuszoda, 200 néző. V: Bors, Füzesi
MAGYARORSZÁG: SÓS – Primász 1, Pelle 1, Tiba 1, Zantleitner, STIEBER 2, Valkay Á. Cs: Valkay E. 1, Györe, Sipos, Kisteleki 1, Benkő Á. 1, Bódi, Tóth II A. (kapus). Szövetségi kapitány: Faragó Tamás
GÖRÖGORSZÁG: Milonaki – Rumpeszi 1, Aszilian 2, Kozomboli, Lioszi 1, Moriatidu. Cs: Karagiani 1, Kanelokolu, Moraiti, Melidui. Szövetségi kapitány: Joszifidisz Koulisz
Gól – emberelőnyből: 6/4, ill. 3/2
Négyméteresből: 1/1, ill. –


Nagyon nem jó dolog hideg vízbe ugrani, főleg ha nyitott uszodában vagyunk, és nem süt a nap, de fúj a szél. Ez jutott ki pólós hölgyeinknek, akik amúgy is stresszben élhetnek, elvégre közeleg az olimpiai kerethirdetés. Faragó Tamás a sérültek miatt (Szremkónak a vállában, Drávucznak az ujjában van vérömleny) módosított a kihirdetés időpontján és pénteken nevezi meg az utazó tizenhármat. A görögök elleni edzőmeccsen a keddihez hasonlóan a két negyedet védő Sós volt a magyar csapat alapja, rajta kívül mindenki ólommadárként mozgott a vízben. Pedig akartak a lányok – ez érződött –, csak a védekezés ment úgy, ahogy annak mennie kellett.

A támadások sablonszerűek voltak mindkét oldalon, a különbség csak annyi volt, hogy Stieberéknek jobban ment. A harmadik negyedben Pelle gólja hozott felüdülést, majd a Tiba által belőtt büntetőt követően kialakult a keddi eredmény: 7–4 – ezt még megfejelték a csapatok egy-egy találattal, így megmaradt az előző napi három gólos differencia. A rendes játékidő után Faragó Tamás eképp értékelt: "A védekezésünk jó volt, a támadásszövésben viszont a lassúságon kívül felfedezni véltem a női vízilabda bájait, gyengeségeit. Főként a labdaelkapásoknál és a lövéseknél, ezeken lehet javítani.
A "szokásos" két negyedes ráadásban egyébként hellén hősöket megszégyenítő módon feltámadtak a görög lányok és fordítottak, sőt a nem hivatalos részt meg is nyerték egy góllal.