A Domino megtörte az újvárosi uralmat

A Domino-Dunaújváros döntőre megteltek a takaros kazincbarcikai fedett uszoda lelátói, és a Domino fáradhatatlanul daloló és doboló szurkolóinak hála, remek hangulatban kezdődött a rangadó. Az első negyed elején rögtön emberhátrányba került a Honvéd, ám ekkor még nem a csapat, hanem a szurkolótábor volt kénytelen ideiglenesen megválni egyik tagjától, aki meglehetősen illetlen kifejezésekkel illette a játékvezetők tevékenységét - kivezették a nézőtérről.

Ami a medencében történteket illeti: az elődöntőhöz hasonlóan, ezen az összecsapáson is hamar kétgólos hátrányba kerültek a piros-fehérek, ám a második negyed elején ismét egyenlő volt az állás. A játék ezután inkább a küzdelemről szólt, kevés fantázia, viszont sok hiba jellemezte a támadásokat mindkét oldalon, a kapusok szinte hibátlanul védtek, így gólszegényre sikeredett a második negyed.

A harmadik játékrész elején már nem tartóztatták meg magukat a gólfelelősök, néhány potyaízű találat is beakadt, így a döntő izgalmasabbá, az edzők pedig idegesebbé váltak. A csapatok gyakran egymás hibáiból sem tudtak élni, ezért a színvonal hagyott kívánnivalót maga után. Az utolsó negyed 5-5-ös döntetlenről indult, és egy percig sem volt kétséges, hogy mindkét csapat az aranyéremre pályázik. Sem a koncentrációra, sem az ötletes, fantáziadús megoldásokra nem lehetett panasz. Két négyméteressel tartotta a lépést ellenfelével a Domino, a Dunaújváros egy perc ötven másodperccel a finálé vége előt kihagyott egy kulcsfontosságú emberfórt, és ítéltek ellene egy kontrafaultot, így a végső dudaszót követően, némi meglepetésre a Domino-BHSE-Polo tagjai jártak örömtáncot a medenceparton. ---- E ---- &