Ezúttal kétszer jobbak voltunk a románoknál, hat góllal vertük őket

Benedek Tibor nem sokat teketóriázott, gyorsan bevágott két gólt, megadva ezzel a mérkőzés alaphangját. Klasszis balkezesünk először védője szorításában lőtt a bal alsó sarokba, majd a jobb szélről, éles szögből vette be Robert Dinu kapuját.

Az első román gól ötméteresből születhetett volna meg, de Szécsi Zoltán fejjel védte Andrei Iosep lövését. A sarokdobás után viszont már tehetetlen volt kétszeres olimpiai bajnok kapusunk.

Közben barátságos mérkőzéshez nem illő jelenetet vett észre a sasszemű játékvezető, aki ütésért végleg kiállította Kádár Kálmánt a román csapatból.

Az első negyedben ezután Steinmetz Ádám és Biros Péter volt eredményes a hazai oldalról, a románok közül csak Andrei Busila tudott gólt lőni, igaz, ő hatalmasat.

Hosnyánszky Norbert sajnos lemásolta Iosep produkcióját, azaz kihagyott egy büntetőt, így 4–2-es magyar előnnyel zárult az első nyolc perc.

A második negyedben alaposan visszaesett a góltermés, mindössze hármat láthatott a szolnoki közönség. A mieinktől Varga Dénes és Biros talált a hálóba, míg a jól védő Szécsit csak George Georgescu tudta mattolni, ő is csak ötméteresből. A mérkőzés felénél tehát 6–3-at mutatott az eredményjelző.

A nagyszünetben Gergely István vette át Szécsi helyét a magyar kapuban.

A folytatásban Hosnyánszki bizonyította, hogy tévedés volt az első ötösnél elkövetett hibája, második büntetőjét már magabiztosan váltotta gólra.

A románok közül Busila volt nagyon elemében, már a harmadik találatát jegyezte, ezzel 9–5-re alakította az állást a befejező játékrész előtt.

Az utolsó negyedben Varga Tamás bizonyította, hogy helye van az olimpiai keretben, gyorsan bevágott két gólt, 12–6-ra alakítva az állást.

Több gól már nem is esett, így a tiszaligeti uszodába kilátogató nézősereg hatgólos magyar győzelemnek tapsolhatott a mérkőzés végén.