Szerbia nyerte az ötméterespárbajt a döntőben

Tulajdonképpen keretbe foglalták a szerbek és a spanyolok a világbajnokságot, hiszen a két gárda csaknem két héttel ezelőtt a csoportmeccsek első fordulójában találkozott, akkor kisebb meglepetésre magabiztosan nyertek a spanyolok 11–9-re. A szerbek viszont az egyenes kieséses szakasz óta egyre jobb formát mutattak, és jósolni sem volt érdemes a finálé előtt a győztes kilétére.

A házigazda olaszok meccseit leszámítva most először jegyezhettünk fel telt házat, amely itt Rómában 5400 nézőt jelentett. Miközben az odaégett grillparti füstjét szagolhattuk (az önkéntesek angyali nyugalommal tekintettek a füst felé), addig a vízben Vanja Udovicsics és Xavier García gólpárbaja zajlott. A szünetben 3–2-re álltak a játékosok, s ez egyben a mérkőzés eredményét is jelentett. Udovicsics egyébként eksztázisban pólózott, a harmadik gólját például tizenkét méterről szerezte, miután egy hatalmas bombát helyezett el a kapu jobb oldalában.

A második negyed nulla gólja után a harmadik nyolc perc három találata maga volt a gólzápor, de továbbra is inkább a kapusok (főleg Szlobodan Szoro jeleskedett) és a védekezés volt fókuszban. Udovicsics szerepét Filip Filipovics vette át, s amikor Dusko Pijetlovics is betalált, úgy tűnt, ezen a gólszegény meccsen sokat érhet a kétgólos előny. Végül nem volt elég, noha Ivan Pérez fórban rontott, de a fantasztikusan játszó García ötödik gólja a hosszabbítást jelentette a spanyolok számára.

A hatperces ráadásban mindkét oldalon egy-egy gól esett, így a már eddig is hihetetlen izgalmakat hozó finálé az ötméterespárbajban dőlt el. Az első öt-öt lövésnél mindkét oldalon ketten hibáztak, s egészen a kilencedik sorozatig nem született döntés. Akkor Alberto Espanol lövését védte Szoro, Milan Alekszics viszont nem rontott, így 2005 után Szerbia ismét világbajnoki címet ünnepelhetett.

Minket meg talán vigasztalhat, hogy a világbajnokságon csak a későbbi győztestől kaptunk ki…