Kemény Dénes reméli, nem az olaszok elleni forma a maximum

Jó kezdés, nem fél, hanem két siker – a hangulat ennek megfelelően felettébb vidám. Parádés játékkal győzelem a világbajnok ellen, majd mellékízmentes teljesítménnyel behúzva a házigazda elleni siker – valahogy így kell.

„Amióta a 2003-as barcelonai világbajnokságon bevezették, hogy a csoportelsőséget egy megspórolható nyolcaddöntővel – más tornákon, így például itt is negyeddöntővel – díjazzák, többször is előfordult, hogy rögtön az első meccsen dőlt el, ki végez a csoport élén – mondta Kemény Dénes szövetségi kapitány, akivel a szünnapi edzés előtt váltottunk néhány szót. – Ez magában hordozta azt is, hogy rögtön egy hosszabb torna elején kiemelkedő teljesítményt kell nyújtani, nem lehet fokozatosan felépíteni a csapatot a ki-ki mérkőzésekre. Van ebben rutinunk, és azt hiszem, sikerült is tényleg jól teljesíteni, ugyanakkor nagyon bízom benne, hogy nem az a csapat maximuma, amit az olaszok elleni nyitó mérkőzésen láttunk.”

Avagy hiába a megannyi pozitív élmény, azért a kapitány azon van, hogy a még meglévő lyukak is betömődjenek. Nyilván fontos, hogy mindkét centerünk játszhat, ráadásul Hárai Balázs és Steinmetz Ádám kiváló produkcióval tért vissza, Kemény szerint leginkább azért, mert „ilyenkor van egyfajta éhség egy játékosban, és ebből sok jó dolog szokott kijönni, de természetesen ők is javulhatnak még”.

A centerek mellett a másik feltűnő dolog az emberelőnyök szerfölött remek kihasználása. Az olaszok ellen 9/6, a hollandok ellen 9/8 volt ez a mutató. „És az olaszokkal vívott meccshez hozzátehető, hogy az első negyedben maradt ki kettő, utána pedig már csak egy, és az is úgy, hogy a játékvezető kontrát fújt, miközben adogattunk, azaz nem a megjátszásban vagy a lövésben volt a hiba – ugyanakkor nem dőlhetünk hátra csak azért, mert a hollandok ellen is jól ment, elvégre tudjuk, az ő játékerejük azért nem kimagasló – elemzett Kemény doktor. – De természetesen azon vagyunk, hogy ugyanolyan hatékonyak legyünk a folytatásban.”

A következő meccs a macedónok ellen esedékes, annyira azért nem lesz egyszerű, mint amilyennek látszik. Egy rakat volt szerb és horvát válogatott alkotja a csapatot, rutinos, képzett pólósok, a fénykorukon ugyan jócskán túl, ám aki lebecsüli őket, az csúnyán ráfázhat. Mindenesetre jó lenne, ha nem idéződne vissza az az iszonyatos szenvedés, amelyet két éve mutattunk be ellenük Zágrábban, amikor még a medence vízszintje is megemelkedett, annyira izzadtságosra sikeredett a győzelmecskénk – a harmadik negyed végén még vezettek a macedónok…

Persze ez a csapat nem azonos a 2010-essel – ez azért alighanem kiderül majd csütörtök délután. Illetve: nem csupán alighanem – bizonyosan.