Női pólósaink felszabadult pancsolással hangoltak az elődöntőre
A győztes csapatban bizonyító Merész András megnyugtatta a lövőket: nála csak gyengébben védenek a női mezőnyben (Fotó: MTI)
„Espana, Espana!” Nem valószínű, hogy női válogatottunk bármely tagját is emlékeztetni kell arra, hogy szerda este a házigazdával vívja a világbajnokság elődöntőjét, azért a Montjuic Uszoda strandrészét használó gyermekek ütemes skandálással jelezték, kinek szurkolnak.
Lányainkat ez persze cseppet sem zavarta, a déli napsütésben megtartott edzésnek nevezett szabadfoglalkozáson – vagy szabadfoglalkozásnak nevezett edzésen… – kifejezetten jól érezték magukat.
A többség először a füvön, az árnyékban melegített, hogy aztán legalább fél órára mindenki bemerészkedjen a vízbe. De csak annyit kellett gyakorolni, amennyi jólesett, Merész András szövetségi kapitány ugyanis nem kért semmit a lányoktól, akikre este várt az alaposabb edzés a taktikai felkészítéssel együtt.
Így most az is belefért, hogy – miközben a negyeddöntő létfontosságú gólját szerző Menczinger Kata hosszasan masszíroztatta magát – Merész mester is csobbanjon, sőt, a hajdanán kapus szakember még néhány védést is vállalt. A kapitány a Kisteleki Dóra, Antal Dóra, Tóth Ildikó hármassal találta szembe magát a szokásos kapus–mezőnyjátékos párharcban, ahol a lövőknek a gól, a kapusnak a kihagyott-kivédett kísérletek érnek pontot. Nos, a lányok néha azért lepókhálózták a felső sarkot, de a kézzel, lábbal, labdával védő Merész is kitett magáért, majd némi lélektani hadviseléssel annyira elbizonytalanította Antal Dórát, hogy elrontotta a meccslabdát, így a kapitány örülhetett a 21 pontig tartó parti végén.
„Dodó, ne aggódj, a női mezőnyben nincs még egy ilyen kapus” – nevetett Merész, majd kapásszélsőként próbálkozó segítőjének, Kelemen Attilának drukkolt. Jó volt nézni a csapatot, amint felszabadultan és lazán pancsolt – mintha nem is életük egyik legfontosabb mérkőzése előtt állnának a játékosok és a szakvezetőség. Érezni a lányokon a magabiztosságot, női együttest pedig régen láttunk már ennyire egységesnek!
A strandról kifelé menet aztán a spanyol tévések legnagyobb örömére még összefutott Merész András és a házigazdák szövetségi kapitánya, a helyieknek csak „Miki”, eredetileg Miguel Angel Oca, majd kedélyesen elbeszélgettek, megveregették egymás vállát, aztán mindketten mentek a dolgukra.
Hiába a jó viszony, szerda este félre kell tenni a barátságot, s végre legyőzni a spanyolokat. Mert a mi csapatunk megérdemli a döntőt. És képes is bejutni.
Ha spanyolok, akkor Szücs Gabriella.
A szélső két idényt töltött eddig a Sabadellnél, s mindkétszer BEK-et nyert. Öt plusz egy ismerős is szerepel a spanyol válogatottban: a Bolonyai Flórával azonos egyetemen tanuló, de a nemzetközi meccsekre hazatérő Ani Espar a „plusz”.
„Komplett csapatról van szó, balkezesekkel, jó kapásoldali játékosokkal, centerekkel, de az elmúlt néhány évben mindenhol találkozunk velük, nagyon ismeretlenek nem lesznek – kezdte Szücs, majd kicsit bővebben is kitért az elődöntőbeli riválisra. – Kapásoldalon a Pareja, Tarrago kettősre kell figyelni, a két center közül az egyik inkább erőszakosabb, a másik többet akciózik, és Laura López is megtalálta a lövő kezét, úgyhogy nehéz bárkit is kiemelni. Jó védekezésre lesz szükségünk, amire eddig nem volt panasz, nem hiába gyakoroltuk annyit, stabilak vagyunk, Flórával az élen.”
Agyban nagy – bivalyizmok helyett a taktika dominál
VIZES-VB (BARCELONA)
NŐI VÍZILABDA, ELŐDÖNTŐ
Spanyolország–Magyarország 21.45 (tv: M1)
Legfrissebb hírek
