„Nem a vállsérülésem volt az egyetlen oka annak, hogy végül úgy döntöttem, vége a válogatottbeli pályafutásomnak. Ha nincs a vállsérülésem, akkor is elég nagy dilemma lett volna dönteni a válogatottság ügyében. Beszéltem már erről az olimpiát összegző interjúban. Egy vízilabdás általában négy években gondolkodik, bár tudom, hogy ez jelenleg rendhagyó, mert budapesti világbajnokság most van először, éppen ezért kicsit meghosszabbodott ez a négy esztendő, majdnem ötre, de mégsem ötről van szó. Látszik ez más játékosok példájából is, gondolok Kis Gabira, Szivós Marcira vagy Madaras Norbira. Azért az olimpiával mégiscsak lezárult valami, továbbá a dolgok alakulása, az, ami az elmúlt négy évben, különösen az utolsó egy hónapban történt, erősen arra intett, hogy ezt már nem kellene folytatni” – mondta a vlv.hu-nak a Ferencváros játékosa, aki a jövőjéről is beszélt.
„A szerződésem szerint van még két évem, bár én azt gondolom, hogy az előttem lévő nyár, ez az építkezés akár évekkel is meghosszabbíthatja a vízilabdás pályafutásomat. Úgy is mondhatnám, nem a fizikai állapotomon fog múlni, hogy akár negyvenéves koromig folytatom-e.”
